Olimpiai sorozatunk új epizódjában öt olimpia legfontosabb eseményeit elevenítjük fel. A helyszínek sorrendben: Róma, Tokió, Mexikóváros, München és Montréal.
Az 1960-as és 1970-es években rendezett olimpiák már szinte minden tekintetben hasonlítottak a közelmúlt olimpiai rendezvényeire. Profi, külsőségeikben is nagyszerű és igencsak nagyszabású volt mind a négy olimpia, amelyeket ekkor már nemcsak a rádió, hanem a televízió is világszerte, akár élő egyenes adásban közvetített. Nagymértékben emelkedett a részt vevő nemzetek száma is. Míg a Melbourne-i olimpián 1956-ban 67 nemzet sportolói álltak rajthoz, addig 1960-ban Rómában már 83 ország, Tokióban 93 ország versenyzői küzdöttek az érmekért, ezt követően pedig sokszor 100 fölött volt a versenyzőket küldő országok száma. Az emelkedés legfontosabb oka az volt, hogy Afrika és Délkelet-Ázsia népei ekkor szabadultak meg főleg a brit és francia gyarmati uralom alól és váltak független országokká.
Róma, 1960
A 17. nyári olimpiának az Örök Városnak is nevezett Róma adott otthont. A város csodás ókori építészeti emlékei díszletként szolgáltak több versenyszámhoz. Így a tornászok Caracalla császár fürdőjében, a birkózók Maxentius császár bazilikájában küzdöttek az érmekért, a maratoni futás céljaként pedig Nagy Konstantin császár diadalívét jelölték ki a szervezők. A rendezvény központi helyszíne az Olimpiai Stadion (Stadio Olimpico) volt, amely otthont adott a megnyitó- és záróünnepségnek, valamint az atlétikai és lovasversenyeknek. A római játékok legkiemelkedőbb alakjai közé tartozott az immár hatodik olimpiáján induló kardvívó, Gerevich Aladár. A magyar férfi kardcsapat tagjaként hetedik olimpiai aranyérmét szerezte, ezzel máig ő a legeredményesebb magyar olimpiai sportoló. A magyarok egyébként összesen 21 érmet, köztük 6 aranyat szereztek az Örök Városban rendezett játékokon.
Tokió, 1964
Tokió ugyan már korábban is sikerrel pályázott az olimpia megrendezésére, de a történelem viharai 1940-ben nem tették lehetővé az első ázsiai játékok megtartását. 1964-ben azonban a felkelő nap országa végre készen állt arra, hogy a világ legnagyobb sportesemények otthona legyen. A játékok központi helyszíne a Nemzeti Olimpiai Stadion volt, a megnyitón pedig maga Hirohito japán császár is megjelent. A magyar sportolók egészen hihetetlen teljesítményt nyújtva 10 aranyérmet szereztek, és a további 7 ezüst- és 5 bronzéremmel együtt az éremtáblázat 6. helyén végeztek. A legeredményesebb magyar sportoló Rejtő Ildikó volt, aki a női tőrvívócsapat tagjaként és egyéniben is a dobogó legmagasabb fokára állhatott.
Mexikóváros, 1968
Két különlegessége is volt az 1968-as olimpia helyszínének. Az amerikai kontinensen ez volt ugyanis az első olimpia, amelynek nem az Egyesült Államok valamelyik városa adott otthont, és az első olyan is, amelyet 2000 méter tengerszint feletti magasságon rendeztek, Mexikóváros egész pontosan 2250 méteres magasságban fekszik a Mexikói-fennsík déli részén. A magyar csapat még a tokiói teljesítményt is felülmúlva, 10 arany-, 10 ezüst- és 12 bronzérmet szerezve a 4. helyen végzett a képzeletbeli éremtáblán. Megvédte a tokiói olimpián szerzett aranyérmét a Novák Dezső vezette legendás focicsapat, valamint a Kulcsár Győző által fémjelzett férfipárbajtőr-csapat is. Atlétikában, birkózásban és kajak-kenuban ugyancsak két-két aranyérmet szereztek a magyar sportolók, és Török Ferenc vezetésével olimpiai bajnok lett a férfi öttusacsapat.
München, 1972
A 20. nyári olimpiára az akkor kettéosztott Németország nyugati részében, egészen pontosan Bajorország fővárosában, Münchenben került sor. Sajnos a játékokat nagyban beárnyékolta, hogy a Fekete Szeptember nevű terroristacsoport tagjai izraeli sportolókat ejtettek túszul, és a túszdráma végül tragédiába torkollott. Ennek ellenére az olimpia nem szakadt félbe, és a magyar sportolók ismét remek teljesítményt nyújtottak. Kulcsár Győző a párbajtőrcsapattal ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott, az 1968-ban az öttusacsapattal bajnok Balczó András pedig ezúttal egyéni aranyérmet nyert. Olimpiai bajnok lett Münchenben még Hegedűs Csaba (birkózás), Gedó György (ökölvívás), Földi Imre (súlyemelés) és Fenyvesi Csaba (párbajtőr). Az aranyérmek mellé a magyar sportolók rekordszámú, 13 ezüst- és 16 bronzérmet is gyűjtöttek.
Montréal, 1976
Első és ez idáig egyetlen kanadai városként Montréal került fel a nyári olimpiát rendező városok képzeletbeli térképére. A jeles eseményen majdnem 100 ország több mint 6000 sportolója vett részt. A kanadai olimpia legnagyobb sztárjai a román Nadia Comăneci és a keletnémet Kornelia Ender voltak. Előbbi a tornászversenyeken gyűjtött be három aranyérmet, míg a német versenyző az uszodában szerzett négy elsőséget. A magyar olimpiai csapat szereplése kissé elmaradt a várakozásoktól, de a megszerzett 4 arany-, 5 ezüst- és 13 bronzérem így is megsüvegelendő teljesítmény. A dobogó legfelső fokára állhatott 12 év után a férfi vízilabda-válogatott, valamint aranyérmes lett Magyar Zoltán tornász, Németh Miklós gerelyhajító és Tordasi Ildikó vívó.
