S. O. S. - veszélyben tájaink csúcsragadozója, a farkas. Pedig ez az okos négylábú a legnagyobb területen elterjedt emlős volt korábban. Nagyon jól tud alkalmazkodni a legkülönfélébb körülményekhez. Az északi hegyvidéki erdőktől a félsivatagos területekig és a tundráig korábban mindenhol előfordult. Ám akkora mértékben vadászták őt főleg a bundája miatt, hogy ma már csak elszigetelt csoportokban maradt fenn. Sok országban teljesen kipusztult. A Kárpát-medencében is igen megcsappant a számuk.
Az utóbbi években Európában mintha kezdenének újra elszaporodni a nagyvadak, a farkasok, medvék, hiúzok. Talán megtanult volna az ember együtt élni a természettel úgy, hogy nem pusztítja közben? A farkasok túlszaporodásától persze egyelőre nem kell tartanunk. Mégpedig azért nem, mert táplálék ugyan volna számukra elég, de nincs már meg az a környezet, ahol igazán jól és biztonságban éreznék magukat. Nincsenek összefüggő nagy erdőségek és az erdőket egymással összekötő erdősávok, mert közbeékelődnek a mezőgazdasági területek. Így a farkasfalkák nem tudnak biztonságosan közlekedni egyik erdőből a másikba, nem tudnak egymással kapcsolatot tartani, és elszigetelődnek.
Félelmetes ragadozónak tartjuk a farkast, pedig szinte soha nem támad az emberre. Sőt, az ember közelségét amennyire csak lehet, elkerüli. Nagyon is félénk, rejtőzködő életet él. A legintelligensebb állat. Intelligenciáját a társas életmódnak köszönheti, vagyis annak, hogy nem magányosan, hanem falkában él. A falka tagjai együtt vadásznak, közösen nevelik a kölyköket. Egy-egy falkának általában 5-9, de akár 36 tagja is lehet. A falka vezetője a legerősebb hím és a párja. Ők ketten hűséges társai egymásnak, és csak nekik vannak kölykeik. A többiek csak a kölykök nevelésében vehetnek részt. Hogy a falka eredményesen tudjon vadászni, fel tudja nevelni a kölyköket és meg tudja védeni magát az ellenségtől, összehangolt csapatmunkára van szükség.
A farkasok vonítással, csaholással, ugatással, vinnyogással és sok más módon beszélgetnek egymással. Nagy távolságra vonítással jeleznek. A farkasvonítás az erdőben 10, a tundrán 16 kilométerre is elhallatszik. A testtartással, a farkuk állásával azt is ki tudják fejezni, hogy mennyire bíznak egymásban és milyen a rangjuk a falkában. A falkavezér nemcsak a legnagyobb és a legerősebb, hanem a legdélcegebb tartású állat a csoportban.
A farkas küllemében a farkaskutyára emlékeztet. Nem véletlenül, hiszen a kutya őse. Testhossza akár 1,6 méter is lehet, súlya akár 80 kg. Átlagéletkora 10-20 év. Tápláléka: kisebb állatok, madarak, falkában vadászva magánál nagyobb termetű állatokat is elejt, mint pl. a jávorszarvast, őzet, vaddisznót.
A nemzeti parkokról
A különösen védett területek, a nemzeti parkok gondolata nem új keletű. Vagy kétszáz évvel ezelőtt költők és festők kezdték szorgalmazni, hogy a szép tájak, természeti értékek kerüljenek állami tulajdonba, hogy bárki gyönyörködhessen bennük. Egy festő amerikai útja során az indiánok jövője és lakhelyük természeti szépségei miatt aggódott, amikor azt indítványozta, hogy legyenek állami programok és állami parkok a védelmükre. Az első törvény az ilyen védett területről az Egyesült Államokban született meg, Abraham Lincoln elnök írta alá. Itt létesült az első nemzeti park is a világon 1872-ben, a Yellowstone Nemzeti Park.