Sorozatunkat az egyik legszebb labdajátékkal, a kosárlabdával folytatjuk. Mivel a mai értelemben vett kosárlabda viszonylag új sportágnak számít, ezért a játék születésének időpontja és helyszíne, a „feltalálás” körülményei jól ismertek.
De persze a kosárlabdához hasonló játékok gondolata az ősi népek körében is ismert volt. Emiatt kitérünk arra is, hogy az amerikai indiánok hogyan játszottak a kosárlabdához hasonló játékokat, majd bemutatjuk a modern kosárlabdázás alapjait, szabályait és fejlődését is. A következő részben pedig a múlt és a jelen legnagyobb sztárjairól, a legnépszerűbb csapatokról, sőt még a kosármeccsen elmaradhatatlan kabalafigurákról is lesz szó.
Az ősi amerikai indiánok több, a kosárlabdához hasonlítható játékot is kitaláltak. Ezek egyike volt az a Közép-Amerikából ismert játék, amelyben egy magasra, például fára szerelt, malomkőhöz hasonló, átlyukasztott kövön kellett golyókat átdobálni. Hasonló játékot játszhattak a floridai indián törzsek is, így a régészeti leletek és a történeti leírások alapján is Amerikában kell keresnünk a kosárlabdajáték ősét, az azonban tény, hogy ezeknek a régi játékoknak nincs közvetlen közük a modern kosárlabdához.
Az is igaz viszont, hogy a modern kosárlabda is Amerikában, egész pontosan az Egyesült Államokban született. Történt ugyanis, hogy a ma is jó hírnévnek örvendő Springfieldi Főiskola egyik tanára, bizonyos James A. Naismith azt a feladatot kapta a feletteseitől, hogy találjon ki egy játékot, amelyet a diákok a tél beköszöntével, a teremben is tudnak játszani. Naismith futballedző volt, így értelemszerűen egy labdajátékon kezdte törni a fejét. Olyan játékot akart kitalálni, amely egy kisebb méretű teremben is játszható és az amerikai focitól eltérően inkább az ügyességre, semmint a testi erőre épül. Állítólag amíg ezen gondolkodott, addig a tornateremben csak úgy szórakozásból a terem sarkában álló őszibarackos kosárba dobálta a labdát. Közben a főnökei hívatták, és amikor visszatért, igencsak meglepődve látta, hogy a diákjai az unalmas tornagyakorlatok helyett a kosárba dobálással próbálkoznak. Az ötlet tehát részben a véletlen műve volt, és ezek után Naismith mindössze két hét alatt ki is dolgozta az új játék alapszabályait.
Ezek a következők voltak: A játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák. A játékos csak úgy haladhat a labdával, ha pattogtatja. A labdát kézből kézbe lehet passzolni, de ököllel nem szabad beleütni. A játékosok között tilos a durva érintkezés, nem lehet például a másik kezéből kitépni a labdát. A játékszert a 3,05 méter magasan lévő kosárba kell bedobni. A krónikák szerint az első hivatalos kosárlabda-meccset 1891. december 21-én játszották a Springfield College diákjai. Még a 19. század végén bevezették azt a máig érvényben lévő szabályt is, hogy a mezőnykosarak kettő, a büntetődobások pedig egy pontot érnek. A pályán lévő játékosok számát csapatonként öt főben határozták meg. Ez a szabály is érvényben van a mai napig. A kosárlabda viharos sebességgel terjedt el Észak-Amerikában és Európában egyaránt. 1904-ben, a St. Louisban rendezett olimpiai játékokon még csak mint bemutató sportág szerepelt, de az 1936-os olimpia óta már a hivatalos program része a kosárlabda. 1935 óta rendeznek a sportágban Európa-bajnokságot, 1950 óta pedig világbajnokságot.
A kosárlabdázás leghíresebb és messze legkiemelkedőbb bajnoksága az amerikai NBA. A ligát 1946-ben alapították, népszerűségére pedig jellemző, hogy az egyik legtöbb nézőt vonzó profi sportliga a világon, évente tévénézők százmilliói tekintik meg a meccseket, és itt játszanak a világ legjobb kosárlabdázói szerte az egész világból.
Néhány játékszabály:
A játékidő 4X10 perc, az NBA-ben 4X12 perc.
A kosárlabda lepattintása nélkül a labdával nem lehet két lépésnél többet haladni.
Ha a játékos befejezi a labdavezetést, akkor nem kezdheti azt újra, mert az „kétszer indulás”.
Ha az ellenféltől valaki kosarat akar szerezni, és ezt meg szeretnénk akadályozni, akkor nem szabad megütni a kezét, meglökni, ütközni vele.
A 3 pontos vonalon (távolsága a gyűrűtől 6,75 méter) kívüli kosár három pontot ér.
5 elkövetett szabálytalanság után a játékost le kell cserélni, és nem térhet vissza a játéktérre. Az NBA-ben 6 ilyen szabálytalanságot lehet elkövetni, csak ezután következik a kiállítás.
Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát (erre 8 másodperc áll rendelkezésre), azt már nem szabad visszavinni a másik térfélre.
Ha egy játékos felugrik labdával a kezében, akkor vagy el kell azt passzolnia, vagy kosárra kell dobnia.
A támadó csapatnak 24 másodperce (támadóideje) van, hogy kosárra dobjon. Ez a fontos szabály biztosítja azt, hogy a játék látványos és pörgős legyen.