Egy szörnyen szeles szombaton Szörny mama rég nem hallott zúgásra ébredt. Mi ez a zaj?! Még félálomban volt, amikor eszébe jutott: a szél, az áprilisi szél! S aztán: a ruhák! És már rohant is kifelé. Alig győzte összekapkodni a mosott ruhákat a kertben, a szél szanaszét fújta őket a szárítóról. Egy-két kockás konyharuha egészen a kert végéig repült. Jól megfuttatták Szörny mamát!
– Micsoda bolond szél! Bolond áprilisi szél! – mondogatta aztán magában még mindig levegő után kapkodva, amint a ruhákkal visszatért a házba.
– Hogy kicsoda bolond? – lépett ki éppen ekkor a hálószobából Szörny papa nagyokat ásítozva. – Aki hajnalok hajnalán konyharuhák után rohangál a kertben?
– Ugyan, papa, nem én vagyok a bolond. A szél! Az áprilisi szél az!
– Na igen – dünnyögte Szörny papa –, én is ezt mondanám…
De Szörny Sziszi sem hagyta annyiban a dolgot, amikor szélvészként berohant a konyhába:
– Tudjátok, ki a bolond? Aki a szobában kuksol ezen a szép napon, pedig talán éppen most érkeznek a fecskék.
És már ott se volt.
Szörny papa és Szörny mama még fel sem ocsúdhatott, s már Szörny Szabi viharzott el mellettük a következőkkel:
– Akkor lennénk igazán bolondok, ha hagynánk veszni a szép korai epret a bokron. Már biztosan megérett! És tudjátok, mit eszünk hozzá? Túrógombócot! Ki jön el velem friss túróért a piacra?
S kosárral fölszerelkezve egy pillanat alatt eltűnt a konyhából.
Mit tehetett Szörny mama és Szörny papa?! Sóhajtottak egy nagyot, hiszen az már világos volt, hogy ezen a szombaton is lőttek a nyugodt pihenésnek. Mert ha egy nap bolondul indul, akkor az úgy is folytatódik! És megadóan nekiláttak, hogy szörnyen bolondos gyerekeik után is rendet rakjanak otthonukban ezen a szeles áprilisi szombaton.
Szörny Szabi szörnyen finom túrógombóca friss eperrel
Szörny Szabi a piacon túrót és tojást vásárolt. A piacon mindenből frisset lehet kapni. Túrógombóca ezért is, no meg az eper miatt is egészen tavasziasra sikerült.
Hozzávalók:
fél kilogramm félzsíros túró,
2 tojás,
80 gramm búzadara,
egy doboz tejföl,
kevés vaj,
porcukor,
prézli,
egy csipet só
Munkamenet:
1. A túrót, darát, a tojások sárgáját kevés porcukorral és egy csipet sóval összekeverte egy tálban.
2. A tojásfehérjét egy másik tálban habbá verte és óvatosan a túróhoz keverte. Az egészet fél órán át pihentette, aztán vizes kézzel gombócokat formált belőle.
3. Egy nagyobb fazékban közben vizet forralt egy csipet sóval. Egy serpenyőben felolvasztotta a vajat, és a prézlit óvatosan kevergetve megpirította benne.
4. Amikor felforrt a víz, legkisebb fokozatra vette a lángot alatta, hogy tovább csak gyöngyözzön, és a gombócokat óvatosan beleejtette a vízbe. Amint a gombócok feljöttek a víz színére, még fél percig főzte őket. A vízből kivéve meghempergette őket a pirított zsemlemorzsában.
A tejfölben elkevert egy kis porcukrot. A tányérokon ezt és a kertben frissen szedett epret tálalta a gombócok mellé. Nagyon finom volt!
Sárgyűjtőhely a fecskéknek
Szörny Sziszi reggel a kertben azonnal észrevette, hogy az erős szél a fecskék tavalyi fészkét is leverte a szerszámoskamra eresze alól. Mi legyen?! Bármelyik pillanatban megérkezhetnek a kert kedves lakói, s ha nem találják az otthonukat, talán még máshova költöznek. Az pedig nagy baj lenne. Ki gyűjtené a rovarokat a gyümölcsösben a nyáron?!
Sziszi elhatározta, hogy sárgyűjtőhelyet alakít ki a kert végében a fecskéknek, hogy segítse a fészekrakásukat. A következőt tette:
• Kapával egy foltban megtisztította a fűtől a talajt, és sekély gödröt ásott.
• A gödör alját kibélelte műanyag fóliával.
• A kiásott föld göröngyeit összetörte, porhanyósította, és visszahányta a gödörbe.
• Jól megöntözte vízzel, beiszapolta.
• Száraz füvet is szórt bele, hogy a fecskék kötőanyagként beépíthessék a sárgombócok közé.
Jöhetnek a fecskék, lesz miből új otthont építeniük a kertben!
Balla Margit