Szörnyéknél
- Rémes, hogy elmúlt ez a nyár is – sopánkodott Szörny mama egy szép szeptemberi szombat reggelen a konyhában, miközben az ebédet készítette. – Évről évre gyorsabban múlnak el a nyarak, igaz-e, papa?
- Bizony, mama, így igaz. – sóhajtott fel Szörny papa egyetértően. – És tudod, mi még az igazán szörnyű, mama? Ez a rémes nyivákolás, ami a lányod szobájából hallatszik már kora reggel óta! Nem is értem, hogy bírja ki ép ésszel ezt a borzalmas hangot! Ráadásul ugyanazt a három számot hallgatja körbe-körbe!
Ez a szép szombat reggel a Szörny család női tagjait a konyhában érte. Amiben nem volna semmi szokatlan, de most a hangulat rettenetesen szörnyű volt! Szörny Sziszi ugyanis nagyon le volt törve. A szobájában kesergett órák óta, és mire leért a konyhába egy csésze vigasztaló kakaóért, már annyira szomorú volt, hogy arra nincsenek is szavak. Esetleg a rettenetes. Vagy a rémes. Vagy a tragikus, a szörnyű, a felfoghatatlanul elkeserítő… De miért is? Szörny mama megkérdezte tőle.
Egy szörnyen szép télvégi szombat reggelen Szörny mama épp a reggeli bundás kenyér elkészítéséhez készülődött, mikor kedvenc, egyébként egyetlen, bájos, de rettenetes természetű lánya berontott a konyhába.
– Anyu, anyu, szörnyű álmom volt az éjjel! Azt álmodtam, hogy ott állok a ruhásszekrény előtt, és egyszerűen nem jut eszembe, hogy mi most a szezon divatszíne! Rémes volt! Hogy válogassam így össze a ruhatáramat! Most azonnal menjünk és vegyük meg az összes divatlapot, mert ez egyszerűen rettenetes!