Április elsején Tami és Kami szokatlan egyetértésben indult haza a napköziből. Nem veszekedtek, még csak nem is vitatkoztak, szépen együtt ballagtak kifelé az épületből. Anyukájuk az iskolaudvaron várta őket. A hazáig vezető úton vidáman mesélték neki a nap történéseit, nagyokat nevettek. Az anyukájuknak azonban valami gyanús volt ebben a nagy vidámkodásban.
Otthon aztán megkérdezte:
− Minden rendben?
− Hogyhogy? – nézett rá Tami ártatlan szemekkel.
− Hogyhogy nem veszekedtek?
− Már miért kéne veszekednünk? – rebegtette a pilláit Kami is a szemüvege mögött. – Úgy nem lehet élni!
− Ezt én szoktam mondani – intette le az anyukája.
− Ugyan, rosszul emlékszel! – legyintett Tami. − Biztos azért, mert már öreg vagy, és rossz a memóriád − és megpaskolta az anyukája karját. Aztán tovább áradozott az iskolában történtekről.
− Szóval a mai nap igazán jól sikerült a suliban! Minden, de minden fordítva volt! Annyit nevettünk!
− A gyerekek voltak a tanárok, a tanárok meg a gyerekek, érted? − magyarázott Kami is. − Mindenki cserélt valakivel. Tiszta vicc volt! Aztán amikor mi is cseréltünk…
− Kami! Csönd! – bökte hátba a húgát Tami.
Kami a szája elé kapta a kezét, és elhallgatott. Anyukájuk végigmérte őket.
− Na, megálljatok csak! Rájöttem, mi nem stimmel! Ki vagytok cserélve!
A két lány csalódottan vállat vont.
− Tamara, Kamilla, lehet, hogy mások bedőlnek ennek a trükknek, de én az anyukátok vagyok. Nyugodtan visszacserélhetitek a szemüvegeteket meg a ruhátokat is.
A lányok szomorúan visszaadták egymás szemüvegét. Anyukájuk megsajnálta őket.
− Na jó, rendben van. Maradhattok fordítva, de csak ma! Kíváncsi vagyok, apu vagy a nagyiék észreveszik-e a cserét!
A nap hátralévő részében aztán mind a hárman igen sokat nevettek, és a család többi tagja bizony nem jött rá, miért!
Prvého apríla sa Tami a Kami z družiny vybrali domov neobvykle súhlasne naladené. Nehádali sa, dokonca sa ani len nenaťahovali, pekne si spolu vykračovali z budovy. Na školskom dvore ich čakala mamička. Cestou domov jej veselo rozprávali, čo sa v ten deň udialo a dobre sa pritom nasmiali. Mamičke však bolo niečo na tej veselej nálade podozrivé.
Doma sa napokon spýtala.
„Všetko v poriadku?“
„Akože čo?“ hľadela na ňu Tami nevinne.
„Akože sa nehádate?“
„Prečo by sme sa mali hádať?“ klipkala Kami mihalnicami spoza okuliarov. „Tak sa predsa nedá žiť!“
„To som zvykla hovoriť ja,“ karhala ju mamička.
„Ale, zle sa pamätáš,“ mávla rukou Tami. „Určite preto, lebo si už stará a máš zlú pamäť.“ A potľapkala mamičku po ramene. Potom sa ďalej rozplývala nad tým, čo sa udialo v škole.
„Takže dnešok sa v škole fakt vydaril! Všetko všetulinko bolo naopak! Toľko sme sa nasmiali!“
„Deti boli učiteľmi a učitelia zasa deťmi, chápeš?“ vysvetľovala aj Kami. „Všetci sa s niekým vymenili. Bola to sranda. A potom, keď sme sa vymenili aj my… “
„Kami! Ticho!“ štuchla ju do chrbta Tami.
Kami si rýchlo zakryla ústa rukou a zmĺkla. Mamička si dievčatá premerala pohľadom.
„No počkajte! Už viem, čo mi nesedelo! Vy ste sa vymenili!“
Dievčatá sklamane pokrčili ramenami.
„Tamara, Kamila, možno že iní vám na tento trik skočili, ale ja som vaša mama. Pokojne si môžete vymeniť okuliare, aj šaty.“
Dievčatá si smutne vrátili okuliare. Mamičke jej ich prišlo ľúto.
„No dobre, v poriadku. Môžete ostať vymenené, ale iba dnes! Som zvedavá, či si ocko, alebo starkí tú zámenu všimnú!“
Po zbytok dňa sa všetky tri ešte veľa nasmiali a ostatný členovia rodiny si veru nevšimli, prečo!
Slovnik/Szótár
družina – napközi
súhlasný – egyetértő
naladený – ráhongolva valamire
nálada – hangulat
podozrivý – gyanús
udiať sa – történik
podozrivý – gyanús
klipkať – pislog
mihalnice – szempilla
spoza – mögül
rozplývať sa – áradozik
nesedieť – nem stimmelni
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Pap Kata rajza