Kigyulladtak a fények a fán, és Tami szeme-szája elállt a csodálkozástól. Gyönyörű karácsonyfa volt. Angyalhaj csillogott az ágain, színes gömbök libegtek, mézeskalács szívek illatoztak rajta, a csúcsán aranyos csillag sziporkázott.
Tami meghatottan nézte egy darabig, aztán megszólalt:
− De hogyan fért be ez a nagy fa az ablakon? És hogy bírta el a Jézuska? Ketten hozták egy angyallal? És hogyhogy a mi karácsonyi díszeink vannak rajta? Jézuska és az angyal bementek a kamrába, megtalálták a dobozt? Honnan tudták, hogy ott van a felső polcon?
Apa tanácstalanul nézett anyára, sóhajtott egyet, és azt mondta:
− A Jézuska mindent tud. Nyilván azt is tudta, hol tartjuk a díszeket.
− És azt is tudta, hogy nyugodtan jöhet, mert pont elmentünk sétálni a nagyival?
− Igen, azt is, persze.
− Apa, én már nem vagyok ovis, és ezt nem veszem be. Szerintem ez itt a ti művetek – és Tami a pompás karácsonyfára mutatott.
Anya meg apa megvonták a vállukat, és nem mondtak semmit. De megszólalt Kami, aki addig némán figyelt a fotelból:
− Ne legyél már ilyen, Kami! Persze hogy az ő művük! Nézd csak meg anya haját, tiszta tűlevél! Anya meg apa díszítették fel a fát, a Jézuska és az angyal csak mondták, hogy mit hova tegyenek rá. Tiszta sor, a magasból jobban rálátni a fára, az angyalok pedig tudnak repülni.
− Hát, igaz, ami igaz, pont így történt – dörmögte apa, és anyával együtt lelkesen bólogattak.
Biztosan annak örültek, hogy két olyan okos kislányuk van, akik előtt semmi, de semmi nem marad titokban!
Rozsvietili sa svetlá a Tami od úžasu otvorila oči aj ústa dokorán. Mali nádherný vianočný strom. Na vetvách sa mu ligotali anjelské vlasy, pohojdávali farebné gule, rozvoniavali medovníkové srdiečka a na vrchole sa jagala zlatá hviezda.
Tami sa naň chvíľu v dojatí dívala a potom spustila:
„Ale ako sa ten strom zmestil cez okno? A ako ho Ježiško uniesol? Pomáhal mu anjel? A ako to, že sú na ňom naše ozdoby? Ježiško s anjelom v komore našli škatuľu s ozdobami? Odkiaľ vedeli, že je na hornej polici?“
Ocko sa bezradne díval na mamku, povzdychol si a povedal:
„Ježiško vie predsa všetko. Pochopiteľne aj to, kam odkladáme ozdoby.“
„A vedel aj to, že môže pokojne prísť, lebo sme s babkou šli na prechádzku?“
„Áno, samozrejme, aj to.“
„Ocko, ja už nie som škôlkarka, ja ti to nezhltnem. Podľa mňa je to všetko vaše dielo,“ a ukázala smerom k úchvatnému stromčeku.
Mamka a ocko pokrčili ramenami, no nič nepovedali. Ozvala sa však Kami, ktorá ich dovtedy len mlčky sledovala z kresla:
„Veď už nebuď taká, Tami! Samozrejme, že je to ich dielo! Len sa pozri na mamine vlasy. Má ich plné ihličia! Stromček ozdobili mamka s ockom, Ježiško s anjelom im len hovorili, čo kam zavesiť. Je to jasné, ako facka, z výšky predsa majú na strom lepší výhľad a anjeli vedia lietať.“
„Veru, je to tak. Presne tak sa to stalo,“ šomral ocko a spolu s mamkou odušu prikyvovali.
Určite sa tešili, že majú dve múdre dcéry, pred ktorými nič nezostane tajomstvom!
Slovnik/Szótár
úžas − csodálkozás
dokorán − tárva-nyitva
vetva − ág
ligotať sa − csillog
jagať sa − sziporkázik
v dojatí − meghatottan
uniesť − elbír
bezradne − tanácstalanul
zhltnúť niečo − lenyel, bevesz valamit
dielo − mű
ihličie − tűlevél
výhľad − kilátás
odušu − lelkesen
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Pap Kata rajza