Áprilisban sorban megérkeznek fészkelőhelyeikre a költöző madarak, a gólyák, a fecskék, a hónap végére még a késlekedő szalakóta és a kakukk is megjön. Csak néhány igazán kényelmes vándor marad el májusig, mint a gyurgyalag vagy a sárgarigó. De hogyan találnak vissza a messzi Afrikából, hogyhogy nem tévednek el a hosszú úton a madarak? És amikor elköltöznek ősszel, honnan tudják, hogy merre van Afrika!
A madarak vonulásáról régen nem sokat tudtak az emberek. Megfigyelték, hogy bizonyos madarak télire eltűnnek, de hogy mi lett velük? Arra gondoltak, talán elbújtak valahová, a sárba, a tenger alá, vagy átalakultak más fajokká. Manapság a műholdak és mobil okoskészülékek, az állatra helyezhető nyomkövetők hihetetlen megfigyeléseket tesznek lehetővé, de még mindig sok a rejtély a madarak e különös viselkedése kapcsán.
A meglőtt gólya
Amikor egy gólya a szárnyában nyílvesszővel tért vissza Afrikából, az európai emberek számára akkor lett nyilvánvaló, hogy ezek a szép szárnyasok a nyár végével a meleg Afrikába költöznek. A nyílvesszőt ugyanis egy afrikai törzs vadászai lőtték ki a gólyára. Mikor aztán elkezdték gyűrűzni a madarakat, elámult mindenki. Mert kézzelfogható bizonyítékot nyert, hogy némelyik madárfaj több ezer kilométert repül a költőhelye és a telelőhelye közt. Nagy híre kelt annak a gólyának is, amelyiket Dél-Afrikában lőttek le 1909 januárjában. A lábára erősített gyűrű feliratából ugyanis kiderült, hogy a madarat Budapesten, a madártani központban gyűrűzték meg. Ezzel bizonyossá vált, hogy a gólyák átrepülnek az egyenlítő felett, és Afrika déli csücskéig is eljutnak. A legújabb eszközök, mint a mobilnet vagy a madár testére erősített, akár parányi méretű nyomkövető készülékek azt is lehetővé teszik, hogy ne csak az indulásról és a megérkezésről gyűjtsenek adatokat a kutatók, hanem a vonulás ideje alatt végig követni tudják és a teljes útvonalon megfigyeljék a madarakat.
A kék vércsék útvonala
A kék vércsékről és több más parti madárról az újabb megfigyelések során például az is kiderült, hogy nem ugyanazon az útvonalon repülnek Afrikába és jönnek vissza, hanem az oda-vissza vonulásukkal egy hurkot írnak le. Ennek az lehet az oka, vélik a kutatók, hogy más az időjárás ősszel, más tavasszal azon az útvonalon. A madarak ezt tudják, és mindig a jobb, a biztonságosabb utat választják.
A madarak is tanulnak
Honnan tudják a madarak, hogy merre kell elindulniuk és hova kell visszatérniük? A madárvonulásnak máig ez a legrejtélyesebb kérdése. Annyi bizonyos, hogy sok tudás az állatokkal velük születik, de sokat az életük során maguknak kell megtanulniuk. Számos madár a nap járása, az éjjel vonulók a csillagok állása szerint tájékozódnak. Mások képesek érzékelni a Föld mágneses erejét, és ahhoz viszonyítják magukat. Némelyek az emberi építményeket is használják útjelzőként. Azt is megfigyelték a kutatók, hogy ha akadály kerül az útjukba, pl. rossz időjárás, ki tudják kerülni, és egy másik útvonalat választanak, vagy akár elhalasztják a vonulásukat. A csoportosan vonulók gyakran a társaiktól tanulják az útvonalat. A kakukk egyedül teszi meg az utat Afrikáig, nem csoportosan vonul. De akkor kitől tanulta meg az útvonalat? Máig sem tudják a kutatók.
Tudtad?
A seregélyek főleg ősszel hatalmas rajokba verődnek. Egy-egy rajban akár millió madár is lehet. A rajok nagy sűrűsége valószínűleg segíti a seregélyeket a ragadozó madarak – mint a karvaly, a vércse, a sólyom – támadása elleni védekezésben. A rajban minden madár a szomszédja szerint változtatja repülésének az irányát és sebességét.