Februárban még tart a tél, de a természet már a tavaszra készül. A gazdasági udvarban is egyre élénkebb az élet. Születnek a kisbárányok. Ők a legfürgébbek az udvar új jövevényei között.
Néha még hó borítja az akol környékét, amikor világra jönnek az elsők. Ha a gazda nem vigyáz, akár a hóra pottyan egy-egy kisállat.
A háziasítás
A juh az egyik legrégebben háziasított állat. Ősét, valamilyen vadjuhot Közép- és Elő-Ázsia vidékein szelídítette magához vagy 10-11 ezer évvel ezelőtt az ember. Kedvelt haszonállata volt már a régi nomád népeknek is, akik az év nagy részében vándorolva, hatalmas pusztákon legeltették nyájaikat. Tejet, húst adott a családoknak, bőrét, gyapját a ruházkodásban használták fel. Tartása mára az egész világon elterjedt. A nemesítések során nagyon sok fajtája alakult ki a környezet adottságaihoz és az ember igényeihez igazodva.
Igénytelen állat
Az egyik legigénytelenebb haszonállat. Akár fűvel is beéri. Mozgékony ajkának köszönhetően az egészen rövid füvet is képes lelegelni, ezért a juhnyájakat az olyan gyér füvű, kopár legelőre is ráhajtják a gazdák, ahol más, nagyobb állat, ló, szarvasmarha már nem talál legelnivalót.
A magyar racka
A régi magyaroknak a ló után a legfontosabb állata volt a juh. Elképzelhető, hogy a racka juh talán még a honfoglaló őseinkkel együtt érkezett a Kárpát-medencébe. Ez a fajta sehol másutt a világon nem fordul elő, csak ahol magyarok élnek. Könnyű felismerni a V alakban szétálló, pödrött szarváról. Máig jól tűri a zord időjárást, a szárazságot és a hideget. Télen beéri egy fedett színnel, és a fagyos, havas napokon sem kell akolba, istállóba terelni, vagyis ahogy ezt nevezik, ridegen is tartható. A kisbárányok ugyancsak rendkívül életképesek. Már megszületésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni. Az állománya hosszú évszázadok után mégis jelentősen visszaesett, annyira, hogy a múlt század elején egyenest kihalófélben levő fajtának tartották a rackát, és csak kis számban maradt fenn a Hortobágy pusztáin. Kiszorította egy másik fajta, a merinó.
A finom gyapjat adó merinó
A merinó jóval kényesebb fajta juh, viszont a gyapja finomabb, selymesebb a rackáénál. A merinó gyapját tartják a legnemesebbnek és legértékesebbnek a világon. Hozzánk a Kárpát-medencébe, más fajtákkal együtt, nyugat felől jutott el. A tartása akkor kezdett terjedni, amikor a textilipar fejlődésével a 18. szádban sok és finom gyapjúra volt szükség. Vele együtt került be a nyelvünkbe a német eredetű birka szó is. Addig ugyanis mind csak juhokról, juhnyájról és juhászról beszéltek elődeink. A merinó fajtát viszont nem juhnak nevezték, mint a rackát, hanem birkának.
A falusi udvarok juha
A racka juh gyapja nem értékes, mert durva, nem alkalmas finom fonal készítésére. A húsa viszont annál ízletesebb és tápláló. A falusi gazdák az igénytelensége mellett éppen a húsáért, no meg a tejéért tartották évszázadokon keresztül ezt a fajtát. A tejéből sajtot is érleltek. A racka szőrös bőréből készült az alföldi gazdák és a pásztoremberek híres subája, felnőttnek és gyereknek a sokféle bunda, ködmön, kucsma. Újabban egyre többfelé foglalkoznak megint racka juhokkal. Főleg az egészséges húsáért nevelik. Különös megjelenése miatt pedig turistalátványosságnak sem utolsók ezek a kedves, békés állatok.
A tavaszi kihajtás
A télen át a falubeli istállóban teleltetett négylábú állataikat a gazdák régen Szent-György napján (április 24.) hajtották ki az évben először a legelőre. Nagy esemény volt ez akkor, sokféle hiedelem és szokás is fűződött hozzá, amelyekkel az állatok egészségét, szaporaságát és tejhozamát igyekeztek biztosítani. Mára a hagyomány faluhelyről eltűnt, hiszen nagyállat alig akad már a falusi portákon. A szokásból turistalátványosság lett. Sok látogatót vonz a Hortobágyra a tavaszi állatkihajtás. Nagy élmény végignézni, amint csikósok, gulyások, juhászok áthajtják állataikat a Kilenclyukú hídon.
Tudtad?
A vadjuh gyapja kétféle szálból tevődik össze. A felső zsíros, hosszú és vastag szőrök lepergetik az esőt, havat az állatról, az alatta levő finom pehelyszőr pedig megvédi őt a hidegtől. A háziasított juhok tenyésztése során arra törekedtek a tenyésztők, hogy a juhnak minél inkább csak a finom, pehely szőre maradjon meg, amiből jó minőségű fonal, gyapjú keletkezhet.