Csúsznak-másznak, pikkelyesek, tarajosak, hosszú farkuk, némelyiknek nagy karma is van – mint a sárkányoknak a mesében. Éppen csak szárnyuk nincs, repülni nem tudnak és tüzet nem okádnak. Egyszóval nem véletlenül nevezik a sárkányokat gyakran sárkánygyíkoknak a mesében.
Hogy aztán van-e közük egymáshoz, a mesebelieknek a valóságosakhoz? A gyíkok ihlették volna a mesemondók sárkányait? Meglehet, hiszen nemcsak a kerti köveken napozó aranyos kis fürge gyík tartozik a kiterjedt rokonságba, nem is csak a terráriumok kedvencei, a gekkók és a leguánok, hanem olyan nagy és félelmetes ragadozók is, mint a varánusz.
A fürgegyík
Nyáron gyakran találkozhattunk vele akár a kertben, parkban, füves tisztáson, amint a köveken napozik. Nálunk a legelterjedtebb gyíkféle ez az alig 20 cm hosszú állatka. Október elejétől azonban már nem látjuk őt, mert elvonult a telelőhelyére, farakás alá, sziklarepedésbe, és nem is jön elő majd csak márciusban.
A zöld baziliszkusz
A zöld baziliszkusz jóval nagyobb a fürge gyíknál, akár fél méter hosszú is lehet. Különös képessége, hogy tud a vízen járni. Ez pedig úgy sikerül neki, hogy hihetetlen gyorsan szalad, gyorsan kapkodja a lábát a vízen. A csapódástól a lába alatt légbuborék keletkezik, erről rugaszkodik el, szinte pattog a buborékokon. A trópusi esőerdőkben él Közép-Amerikában. Víz közelében érzi magát biztonságban, úszni is jól tud.
A zöld leguán
Jellemző módon nem mindig zöld. Reggel, amikor a testhőmérséklete még alacsonyabb, sötétebb színű, így a teste jobban elnyeli a meleget. Délben, a tűző napon viszont világos színű, ami visszaveri a napsugarakat, s így nincs annyira melege. A színváltozás segítségére van a teste hőszabályozásában. De a hangulatától vagy az egészségi állapotától is változhat a színe a zöld leguánnak.
A pöttyös gekkó
Az ázsiai esőerdők lakója. A házak környékére is elmerészkedik, és éles kiáltásával halálra rémíti a turistákat. A pöttyös gekkó több éles hangot ad ki, hosszabban vagy rövidebben kiált zajos környezetben, ha a területét védi vagy ha a nőstényt csalogatja. Vagyis a környezete szerint változtatja a hangjelzéseit. Ez a képesség kiterjedt rokonságában, a hüllőknél eddig nem volt ismert.
A gyík farka
Híresek a gyíkok a farkukról. Szorult helyzetben, veszély esetén ezt a testrészüket egyszerűen ledobják. Öncsonkítást hajtanak végre, hogy megmeneküljenek. Mert míg az ellenség, például egy ragadozó madár a leesett és rángatózó farkon csodálkozik, a gyík eliszkol. Később új farkat növeszt, de az már nem lesz olyan hosszú és szép, és azt már ledobni sem lehet.
Tudtad?
A gyíkok testhőmérséklete nem állandó, mint például az emberé. Hőmérsékletüket a környezetük melegével tartják fenn. Ezért látunk gyakran a sziklákon, köveken napozó gyíkokat. Napenergiával melegítik magukat.
Kitűnő gyíkvár a fürge gyík számára a téglarakás, farakás a kertben. Nyári forróságban véd a tűző napsugártól, télen telelőhely lehet.