Manapság sokan leginkább csak a tányérjukon látnak ludat. Például Márton-napkor, mert ugye a szólás szerint aki ezen a napon libát nem eszik, egész évben éhezik. Újabban faluhelyen is egyre kevesebb háznál tartanak libát, korábban hangosak voltak az udvarok a gágogásuktól.
Neveltek ludat a húsáért, zsírjáért, de még a tolláért is, amivel a dunnát, párnát megtöltötték. Nem utolsósorban pedig azért, mert a lúd házőrzőnek is kiváló, intelligens és bátor madár, nagyszerűen kézhez szoktatható. De mi a helyzet a házi lúd vadon élő rokonaival? Bár a vadludak a házi lúd közeli rokonai, korántsem olyan otthon ülő fajták, mint a háziak. Vándorlásuk látványosságszámba megy Európa-szerte, hatalmas csapataik a messzi északról vonulnak dél felé a kemény hideg elől. Jellegzetes hangjuk, vonulásuk, a V alakzat sokak kedvencévé teszi a vadludakat.
Vetési lúd
Európa és Ázsia északi részein, Szibériában és Skandináviában él, a szibériai tundra lakóit tundralúdnak is nevezik. A nyarat, azaz a fészkelési időszakot vizek, folyópartok közelében tölti, hozzánk, a Kárpát-medencébe november tájékán érkezik. Nem válogatós, költőhelyén mindenféle zöld növényt, hínárt, zuzmót megeszik, nálunk az őszi vetésből is előszeretettel csemegézik. Ki tudja, talán a nevét is innen kapta. Sajnos a mi tájainkon telelő vetési ludak száma évről évre csökken, elképzelhető, hogy hamarosan már a védelmünkre szorul ez a szép madár.
Nyári lúd
Nagy a hasonlóság közte és a házi lúd között, ami nem véletlen, hiszen libánk a nyári lúd háziasított alfaja. Ő az egyetlen vadlúd, amely a meleg hónapokra se megy sehova, hanem nálunk marad, és itt költi ki a kislibáit. Igaz, akadnak költöző példányok is. A ludak közt a legnagyobb termetű. Nagy öröm, hogy évről évre gyarapszik a számuk, ami azért is van, mert tilos rájuk vadászni. Ez a tilalom a vörös rókát persze nem zavarja, egy repülni még nem tudó, fiatal libára lesből bármikor lecsap.
Nagy lilik
A mi vidékeinken a vadlúdcsapatokban legtöbb a nagy lilik. Ha nem tudnánk, melyik ő a sok lúd között, szívesen bemutatkozik néhány hangos li-lik kiáltással. Ha másról nem, a hangjáról biztosan felismerjük őt. Igazi világutazó. Nem csak Európában és Szibériában, de Észak-Amerikában és Grönlandon is őshonos. Legszívesebben a nyári és a vetési ludak csapatához csatlakozik. Az ilyen népes társaságban elő-előfordulnak kis lilikek is, de jóval ritkábban. A nagy rokonnal ellentétben a kis lilik védett.
Vörösnyakú lúd
A legkisebb a ludak közt, ám a legfeltűnőbb szín-összeállítású tollazattal büszkélkedhet. A szibériai tundrán fészkel, telelni főleg a Kaszpi- és a Fekete-tenger mellékére költözik. Mifelénk meglehetősen kis számban fordul elő. Novemberben érkezik, és februárban már indul is vissza a költőhelyére, mindig ugyanazon az útvonalon.
Sarki lúd
Hófehér tolla, fekete szárnyvégei és piros csőre összetéveszthetetlenné teszik más ludakkal. Észak-amerikai példányai Mexikóig repülnek a hideg elől, a szibériaiak Európa több országában szóródnak szét. Díszmadárként is szokták tartani. Annak ellenére, hogy tojással teli fészkét rendszeresen dézsmálja a sarki róka és újabban a jegesmedve is, nincs veszélyben a faj. A vadon élő példányok átlagéletkora 3 év, a fogságban, házi kedvencként tartott madarak megérhetik a 15-20 évet is. Vajon a házi koszt a hosszú élet titka? Mit gondolsz?
