Szokás mondani, hogy a napi étkezések sorában az első a legfontosabb. És való igaz, iskola előtt tényleg jól tud esni egy finom otthoni reggeli, hiszen elfogyasztásával sokkal könnyeben, energiával telve vághatunk neki egy tanórákkal telezsúfolt hétköznapnak. A fontos hozzávalókat persze felsorolni is nehéz lenne, de adunk három tuti tippet és ráadásnak azt is elmondjuk, hogyan kerülnek az asztalra. Íme a három kiváló reggelialkatrész: kakaó, méz és müzli. Hát akkor lássuk, hogyan készülnek!
Kakaó, az istenek eledele
A cím egyáltalán nem túlzás, hiszen a kakaó tudományos neve (Theobroma cacao) pontosan ezt jelenti. A Dél-Amerika Egyenlítőhöz közeli részéről származó növényt manapság Afrikában és Délkelet Ázsiában is nagy mennyiségben termesztik. Imádja a meleget, a gazdag táptalajt és a sok esőt. A kakaófa termése egy kb. 15-20 cm hosszú, rögbi labda alakú, vöröses-sárgás tok, amelynek a súlya a fél kilogrammot is elérheti. Ebben található az átlagosan 40-60 darab kakaómag, ami azonban frissen és nyers állapotában még nagyon rossz, mondhatni ehetetlen. A termés betakarítása után így bonyolult feldolgozási folyamat kell ahhoz, hogy a csészénkbe kerülő kakaó finom és krémes legyen. Első lépésként a termésből kinyert magokat napokig izzasztják a betakarítás helyén, hogy a bennük lévő folyadék elpárologjon. Ezután még két hét további szárítás és forgatás következik, de aztán irány a zsák és mehet a termés szerte a világon a feldolgozókba.
A kakaóbabról a feldolgozó üzemben először lepörkölik a héjat. Ezáltal a mag besötétedik és elnyeri azt a jellegzetes aromát is, amit mindannyian úgy szeretünk. A megtisztított, megpörkölt magokat még meleg állapotukban megőrlik, ebből lesz a kakaómassza. Ezzel az a baj, hogy nagyon magas a zsírtartalma, tehát ennek nagy részét még ki kell sajtolni belőle. A kinyert zsiradék nem más, mint a kakaóvaj. (Ha fehér csokit eszel, ez lesz az egyetlen összetevője, aminek köze van a kakaóhoz.) A kakaóvajtól megszabadított massza eztuán még mindig tartalmaz némi zsírt és fehérjét így ezt még tovább szárítják, aztán újból jöhet az őrlés, viszont ezután már eljutunk a finom kakaóporhoz. Nem is kell hozzá más, mint forró tej, illetve némi cukor és készen is van a csodás reggeli italunk.
A méz
A főként növényi nektárból, virágporból és növényi nedvekből készülő méz készítése bonyolult és elég időigényes folyamat. Szerencsére az előállításhoz mégsem kellenek bonyolult technikai megoldások és drága üzemek, hiszen a méhek megteszik nekünk azt a szívességet, hogy „legyártják” nekünk ezt a roppant finom, változatos ízű és nagyon egészséges édesítőszert.
Méghozzá így:
1. A méhek virágról virágra szállva összegyűjtik a nektárt és visszaszállítják a kaptárba.
2. A gyűjtőkörútról visszatérő méhek átadják a kaptárban lévő munkás méheknek a nektárt, akik aztán azt viaszsejtekbe helyezik, tartaléktáplálékként elkezdik beraktározni.
3. A kaptárban dolgozó méhek különböző módszerekkel, például a szárnyukkal keltett légáramlattal elpárologtatják az ekkor még nagyon híg mézből a vizet. Miután megfelelelő mértékben besűrítették és tartósították, lefedik a most már sűrű mézzel teli viaszsejteket.
4. A méhek egy jó szezonban a saját szükségletüknél sokkal több mézet képesek előállítani, így az általuk „gyártott” felesleg tulajdonképpen maga lesz a termés, amit elfogyaszthatunk, kenhetjük a vajas kenyérre vagy tehetjük a teánkba.
A jó minőségű méz soha nem romlik meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagy méztermelő hírében álló ókori egyiptomiak által épített piramisokban is találtak több ezer éves jól lezárt edényekben olyan mézet, aminek az égvilágon semmi baja nem volt.
A müzli
Müzli tejjel, hát ez az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb reggeli fogás. Tudták ezt már a régi svájciak is, akiknek köszönhetjük, hogy a reggelire fogyasztott mag-, gabona- és gyümölcskeverék az asztalunkra kerülhet. A müzli tömeges termelése is egy svájcinak, nevezetesen Dr. Maximilian Oskar Bircher-Bennernek köszönhető, aki az 1900-as évek elején kezdetben diétaként kínálta betegei számára az ekkor még d’ Spys-nek nevezett egytálételt, aminek az alapreceptjéből megszületett a ma is ismert müzli.
A zacskóban vagy dobozban tartható finomság előállítása nem túl bonyolult, hiszen arról van szó, hogy zabpehelyből vagy más gabonapehelyből, mazsolából, szárított gyümölcsökből, olajos magvakból egy szárított keveréket készítenek, amiből az arányok ízlés szerinti változtatásával elkészül a müzli, amit aztán becsomagolnak.
A ropogós változat vagy más néven granola lényege, hogy a gabonapelyhet cukor vagy méz, illetve olvasztott vaj hozzáadásával megpirítják és csak ezután adják hozzá az aszalt gyümölcsöket, esetleg csokoládét. Az elkészítés tényleg olyan egyszerű, hogy ha akarod, akkor az alapanyagok beszerzése után a megfelelő szárítással akár otthon is megpróbálhatod! Aztán csak tej vagy joghurt kell, és készen is van a fenséges reggelid.