Sorozatunk legújabb részében igazi téli, sőt mondhatni decemberi örömökkel foglalkozunk. A hideg évszak első hónapjában kezdődik a korcsolyaszezon. Talán ilyenkor esik legjobban egy jó forró tea, és persze jön az év legfontosabb családi ünnepe is , aminek a karácsonyfára akasztott szaloncukor az egyik elmaradhatatlan kelléke. De tudod hogyan készülnek ezek a dolgok?
A korcsolya
Skandináviában a vasból készült, cipőre vagy csizmára erősíthető korcsolyaszerű eszközök évezredes múltra tekintenek vissza, a modern értelemben vett igazi korcsolyák azonban csak az 1900-as évek elején jelentek meg. A klasszikus, fűzős korcsolya készítésének több tucat lépése közül az első, hogy kivágják a felsőrész sablonját. Ez készülhet bőrből, de manapság leginkább jó minőségű, rugalmas műanyagot használnak az előállításához.
A felsőrészt különböző szivacsbetétekkel megerősítik, majd bekerül a bokavédő és korcsolya bélése is. A felsőrész készítésének utolsó lépéseként kerül sor a fűző lyukainak kialakítására, valamint a felsőrész formázására egy hőprés segítségével. Ezután a többrétegű talplemez és az orr összeragasztása következik. Ehhez erősítik a cipő felső részét. Miután a ragasztó megszáradt, két lyukat fúrnak a talprészbe, ebbe kerül a korcsolya élét is tartalmazó műanyagkeret. Ezt a részt csavarozással és szegecseléssel rögzítik a talpra. A korcsolya készítésének utolsó lépéseként a felsőrészbe helyezik a talpbetétet és a helyére kerül a fűző is. Ezek után már indulhat is a száguldás a jégpályán. De azért óvatosan, mert tapasztalat nélkül igen nagyokat lehet esni!
A tea
A tea az egyik legkedveltebb ital, világszerte szívesen fogyasztják gyerekek és felnőttek egyaránt. A főzött tea nálunk főleg télen népszerű, ami nem csoda, hiszen igen jól tud esni egy hideg téli napon, mondjuk épp korcsolyázás közben. Az talán már kevésbé ismert, hogy a tealeveleket a Camellia sinensis nevű növényről szedik, és a szüretelés idejétől és a feldolgozástól függően elképesztően változatos ízvilág nyerhető ki a teafa leveléből, ami egyébként egy meglehetősen igánytelen fás szárú örökzöld, és gondozás nélkül akár 8-10 méter magasra is megnő.
A teafaültetvényeken csak egy méteres magasságig hagyják nőni a fákat, amik így inkább bokrok, és mindig csak a legfrissebb leveleket és rügyeket szüretelik róluk. Az sem mindegy, hogy kézzel vagy géppel takarítják be a termést. A kézzel szedett levelekből sokkal jobb minőségű tea készíthető, mert ezek a levelek kevésbé sérülnek, mint a gépek által betakarított termés. A tea kedveli a savas talajt, a meleget és a sok csapadékot, nem véletlen, hogy a legnagyobb termelők között olyan országokat találunk, mint Kína, India, Japán és Thaiföld. A betakarítás után a feldolgozás lépéseit általában a nagy tapasztalattal rendelkező teamester irányítja. Az első a hervasztás. A bambusztálcákon, a napsütötte üvegtetejű tárolókban a leszüretelt levelekből ekkor a nedvesség egy jó részét elpárologtatják. A termést ebben a fázisban többször átforgatják, hogy a folyamat egyenletes legyen. Ezután a sodrás nevű eljárás következik. Egy folyamatosan forgó dobban összetörik a megszárított leveleket, amelyekben különböző kémiai reakciók indulnak be. Ezután a leveleket ismét kiterítik. A kémiai folyamatoknak köszönhetően az addig zöld termés elkezd megbarnulni, végül pedig fekete lesz. A zöld tea készítésénél ez a lépés természetesen már kimarad, míg a fekete tea előállításánál teljesen végigviszik a folyamatot. Többek között ezért is van, hogy a teafajták ízei között a feldolgozás módja szerint óriási különbségek tudnak lenni. A folyamat végén következik a csomagolás, ami lehet szálas vagy filteres. Mindegy azonban, hogy a tea zöld vagy fekete, esetleg fehér (mert ilyen is van), egy biztos, hogy télen, forrón, nagyon jól tud esni.
A szaloncukor
A francia eredetű, de Magyarországra német közvetítéssel kerülő karácsonyi édesség az 1800-as években vált népszerűve, főleg a tehetősebb családok körében. A neve is a gazdag polgárcsaládok nappalijára, a szalonra utal. A névadó egyébként maga Jókai Mór, aki állítólag „szalonczukedlinek” keresztelte a fára akasztható, csomagolt édességet. Manapság sokféle verzióban készül, de a jelek szerint még mindig a zselés a legnépszerűbb. A tölteléktől függetlenül a gyártás folyamata eléggé hasonló. Az üzemben először a töltelék masszáját készítik el (ez lehet a zselé, kókusz, karamell, marcipán, stb.), majd ezt formázzák jellegzetesen szaloncukor alakúra egy speciális gép segítségével. Ha ez megvan, akkor jöhet a csokimáz.
Ez a tölteléktől függően lehet ét- vagy tejcsoki. Mivel a mázat természtesen melegen, olvadt állapotban kell a töltelékre folyatni, ezért nagyon fontos az ezt követő hűtés. Ez egy 8-10 °C fokos hűtőalagútban történik, ahol a máz rádermed a töltelékre. Ezután már csak a cukorkák egyenkénti csomagolása van hátra. Jellemzően a kókuszos kék, a zselés sárga, a marcipános pedig piros csillogó papírba szokott kerülni. Már csak fel kell tenni a fára, dísznek és édességnek is kiváló.