Ébresztőgólya
A tengerparton álldogál egy gólya,
itt hagyta szegényt a hajója.
Eltörött szegényke szárnya,
nem szállhatott hát utána.
Itt marad, áttelel nálunk,
az erkélyre fészket is csinálunk,
legalább nem kell majd ébresztőóra,
reggelente kelepel a gólya…
Az elsősökhöz
A naptár
őszt mutat már.
Az iskola zsibongó
kaptár.
Ági ába, Bálint bébe,
Csilla cébe jár.
Elsősök ők mind a hárman.
Nemrég még óvodában
kergették a napokat:
„Mehetnénk az iskolába már!”
Nos, hát itt van:
most betűkkel barátkoztok,
magoltok matematikát,
csupán a nagyszünet idézi már
az óvodát.
Rendjén van ez?
Bizonyára.
Hiszen iskolája
még a madaraknak is van:
repülni tanulnak,
messze szállni,
meg vadászni –
sas egérre, fecske légyre …
S mert ők is kisdiákok
a kezdet kezdetén,
játékosak,
mesére szomjasak talán,
akár az emberek.
Tanuljatok hát,
de őrizzétek meg a mesét,
hogy majdan mesélhessetek …
Hívogató
Icipici manó vagyok,
virágokat mosdatgatok,
fű közt lakom, mézzel élek,
adnak is bőven a méhek …
Eljössz hozzám, kicsi Eszter?
Meglátogathatnál egyszer,
szivárványon hintázhatnál,
virágszirmon aludhatnál …
Az egész világ
Az egész világ egy nagy mese,
nem igaz talán a fele se.
Mert ha netán igaz volna,
hát mesébe kívánkozna …
Álmodozó
Elszökött minap az álmom,
azóta én nem találom.
Keresgélem, kutatgatom,
ha meglelem, neked adom.
Addig is álmodok újat,
mely – szavamra – el nem bújhat.
Elkapom, kalitba zárom –
talán lesz egy szebb világom …
Balázsy Géza rajzai