Termolka, a pézsmatulok
Mondok én egy történetet,
ha hiszitek, hogyha nem.
Hihetetlen csoda történt,
most elhagyom az eszem.
Született egy pézsmaborjú
a hideg Alaszkában.
Ám, mi szinte hihetetlen,
nem szőrben, pizsamában.
Ez a hálóhelyi holmi
nem zord helyek divatja.
Alaptartozék a bunda,
nem pedig a pizsama.
Felmenői a hidegben
hozzábújnak, s lehelik.
Megteszik a jó szülei,
ami tőlük kitelik.
Névválasztás sem volt könnyű.
Hogy hívják a borjukat?
Elnevezték Termolkának
összedugva orrukat.
Mitévők is legyenek most?
Megfagy itt a csemete.
Még kabátja sincs neki, hogy
pizsamáját levegye.
Legjobb lesz, ha beíratják
egy bent alvós suliba.
Valahol lent meleg délen,
ott elég egy tunika.
Így is lett hát. Elment délre
Termolka, a kis tulok.
Nemsokára haza is írt:
–Napozok és barnulok.
Megnyugodtak a szülei,
nem fázik a csemete.
És ha nem nő nagy bundája,
naptól lesz majd fekete.
A kis mag dala
Eltávozott már a zord tél,
meleg van aránylag.
Halkan dúdol a föld alatt
az apró virágmag:
– Megjöttek a langyos szelek,
beborult az ég is.
Hogyha egy kis eső esik,
virág leszek én is.
Őszi Zoltán rajzai