Levélke
Kedves Gyurka!
Jó ez a hurka,
csak, hm, hm,
egy kicsit azért furcsa.
Némileg kurta,
no meg macska gyúrta,
nyű kifúrta,
nyúl szapulta,
kokas rúgta,
malacka túrta,
kutya húzta,
róka nyúzta,
csibezuza zúzta,
liba mája elúnta.
Nem eszem, csak naponta,
kétszer havonta
sütve, rántva, súlyra.
Köszönöm, Gyurka!
Barátod:
Gyurka
Varjubál
Téli égen varjubál.
Körre kör,
„kár”-ra „kár”,
forgó-zajgó varjubál.
Téli ágon varjupár.
Vénülő
két madár,
árva, néma varjupár.
Szürke égen varjubál.
Sárra hó,
hóra sár,
szürke ágon varjupár.
Vacogó
A totya kiskutya
kitotyog a hóba.
A hó, az mély, puha.
Juj, micsoda móka!
Orogona, tuja
– hahó, pici, hóha! –
hó alatt a moha,
a csipke, boróka.
Lohol a kiskutya,
úszik a hóba.
Ő most a kert ura,
ráköszön a csóka.
De nini, hűha!
Ott lohol a róka,
itt oson a nyoma.
Hol lapul azóta?
Ó, ez a szőrguba!
Tépi a rózsa
tövise, a kuka:
szükség lesz szabóra!
Hullong a hópihe,
de hó-reme-róma,
könnyű és puha
pille, ciróka –
de ezt se látja Buda,
Pozsony, se Róma
csak ez a csacsika
kutyafióka.
Úszik a bugyuta,
evez a mély hóba’,
bolyong a kiskutya,
lesheti az ólja.
De-de-didereg:
brrr, de fura nóta!
Me-me-menne meleg
házába, az ólba.
Hóbundás hacuka,
fején hó-paróka –
derü a borura,
rátalál apóka.
Ilyen a kiskutya:
picurka, bohóka.
A neve Samuka.
Készül a fotója.
Orbán Orsolya rajzai