Zs. Nagy Lajos: Volt egy kutyám
Volt egy kutyám: Sátán,
szőrős volt a hátán,
és a hasát meg a lábát,
sőt az egész szája táját,
az oldalát s hosszú farkát,
tehát minden porcikáját,
a fülét is, a hangját is,
a mozgását, vonítását,
hízelgését, harapását,
ébrenlétét és alvását
fekete szőr borította.
Ha beugrott a Dunába,
fekete lett a hulláma,
feketék lettek a halak,
Duna fölött a madarak,
feketék lettek a méhek,
a szakállas tengerészek,
ha jól megugatta őket,
elfeketedtek a rétek,
a zöld füvek, kék virágok ‒
a fűz feketén virágzott.
S mert ő volt e költő őre,
ez is fekete lett tőle.
Aztán egy fekete reggel
elment ő a fellegekkel.
Azóta a világ olyan
sokszínű és ragyogó!
Csak én vagyok fekete
és szomoró...
Z. Németh István: Harap vagy nem harap
Elöl nézem, harap,
hátul nézem, csóvál,
kezem lassan indul,
simogatni próbál.
Még itt elöl morog,
éles fogsort mutat,
de aztán már pacsi,
no és persze szimat.
Okos vagy te, Buksi,
hogy nem harapsz belém,
olyan igaz, mint hogy
tejed ad a tehén.
Tóth Elemér: Kutyulimarasztaló
‒ Hová rohansz, kutyuli?
‒ Csak ide a rétre.
‒ Miért rohansz, kutyuli?
‒ Nyúl kéne ebédre.
‒ Nyulat ennél, kutyuli?
‒ Nyulat! Nem is szöcskét!
‒ Csakhogy tilos, kutyuli.
‒ Tiltja tán a törvény?
‒ Törvény bizony, kutyuli.
‒ Ugyan már, ne mondja!
‒ Ott a vadőr, kutyuli.
‒ Az komisz, goromba.
‒ Maradj hát itt, kutyuli.
‒ Korog ám a gyomrom.
‒ Csontot adok, kutyuli.
‒ Akkor semmi gondom.
Dénes György: Fagylaltozó kutyus
Fagylaltot kapott a Bodri,
ő is szeret fagylaltozni.
A diós fagylaltnak rabja,
szeme csillog, úgy harapja.
Hosszú farkát csóválgatja,
fölnéz s magát elvakkantja.
Bár maszatos szája ragad,
kéne néki még egy adag.
Balázsy Géza rajzai