Faluhelyen, kis tanyán
Faluhelyen, kis tanyán
nagy az állatállomány.
Van ott jószág mindenféle,
munkálkodhat a háznépe.
Korán reggel, napkeltekor,
kakas úrfi kukorékol.
„Kukurikú, kukurikú!"
– ismétli az érces hangú.
"Ébredjetek, lusta népség,
megvirradt már, semmi kétség!”
Addig fújja, míg a gazda
végre kijön az udvarra.
Kitárul a tyúkólajtó,
kotkodácsol a vén kotló.
Előkerül Cirmi cica,
habos tejet iszogatna.
Dörgölődik és dorombol,
épp most jött le a padlásról.
Pettyes tálka teli tejjel,
Cirmi cica rögvest nyelvel.
Mind egy cseppig ki is issza,
csupa tej lett a bajusza.
„Miaú, ez de jól esett,
pihennék most egy keveset!”
Kicsi csacsi nagyot ordít,
gazdájának hátat fordít.
„Iá, iá, már mennem kell!
A csutakolást felejtsd el!
Várj, barátom, én is jövök,
a homokban jól megfürdök.
Azután meg legelészünk,
ha meguntuk, szénát kérünk.”
Nem takarnak már a lombok,
feltűnnek a vadgalambok.
Diófának vastag ágán
ücsörögnek, búgnak mélán.
Szeretik ők a jó magot,
a búzát, árpát és a rozsot.
„Vidíki, díki, vidíki!
Bárcsak sose fogyna ki!”
Gyenes Gábor rajzai