A kiszúrt lépcső
A süni fél, hogy legurul,
és megszúrja a lépcsőt.
A lépcső fél, hogy kilyukad,
és kifolyik a lábunk.
A lábunk fél, hogy leszakad,
és megüti a padlót.
A padló fél, hogy elugrik,
és felfedi a földet.
A föld meg fél, hogy fázni fog,
tüsszögni, orrot fújni,
hogy rázza majd a köhögés,
ledob mindent magáról:
nem lesz a sünnek háza se,
kockákra hull a lépcső,
s nem találunk majd lábakat,
hogy megtartsák a padlót.
Hó, víz, sár, anya
Ha hóból lenne
az anyukám,
elolvadna.
Ha vízből lenne
az anyukám,
szertefolyna.
Ha sárból lenne
az anyukám,
rám ragadna.
Sose mosnám le
a sáranyukát.
Jöhetne velem
a táborba is,
fel se tűnne.
De mi lesz, ha
beállítnak
a zuhany alá?
Nem törölném fel
a vízanyukát,
tócsa maradna.
Megnézném benne
mindig az arcom.
Rám mosolyogna?
Vagy azt se tudnám,
hol az ő arca?
Lefagyasztanám
a hóanyukát.
Elvinném őt az
Északi-sarkra.
Hókunyhó lenne.
Belebújhatnék.
Beleférnék még
a hóburokba?
A visszanőtt fa
Kivágták először a fákat,
aztán a legnagyobbat visszatették.
Ügyes volt: visszanőtt hamar.
Nem billegett, mikor rárakták a rönkre,
csak kapaszkodott, és kihúzta magát.
Rá is tapadt rendesen,
nyugodtan nekidőlhetsz.
De ha visszateszik a legkisebbet is,
azzal vigyázz!
Rosszalkodós, ferdén áll majd direkt,
s ha összeveszik a rönkkel,
csak azért is még egyszer kidől.
Szabó Zelmira rajza