Siklik a szánkó
Siklik a szánkó,
ej-haj,
hogy nagyon fázom,
nem baj!
Libben a sálam,
táncol,
zúzmara hull a
fákról.
Siklik a szánkó,
hej-hó,
csúszik a könnyű
porhó.
Hegyről a völgybe
érek,
suhanok, mégsem
félek!
Hóember
Egy nagy gombóc, rajta másik,
tetején ül még egy,
fejem fölé magasodik,
olyan, mint egy nagy hegy.
Szénből van a két kis szeme,
hogy messzire lásson
kis mókust és cinegéket
odafent az ágon.
Feje búbján piros bödön,
dédinek már nem kell,
az alján már évek óta
kicsorog a tejfel.
Barátomnak keze is van,
nem is csak egy, kettő!
Nem más, mint két vastag szárú
csipkebogyóvessző.
Nagy kabátját kavicsokkal
gomboltam be este,
hogy az éjjel meg ne fázzon,
jó legyen a kedve.
Nyakába egy csíkos sálat
kötött anya neki,
kicsit hosszú, kicsit vékony,
de mégis úgy szereti!
A szerző rajza