Beugratós
Vettem egy bolhát
a bolhapiacon,
maszatos volt,
gondoltam, hogy
jól megmosdatom.
Megtekertem jól az
óriás jégcsapot,
és mivel én kiváló
matekos vagyok,
kivontam a ködből
a szappanhabot.
Prüszkölt ám a bolha,
ehhez nem szokott,
fényes lett a tolla,
elszomorodott,
megtöröltem volna,
de elkocogott.
A flegmadár
Lőttem egy fél kiflit magamnak!
– mondta a flegmadár. –
Lábam a zsákmányon,
amire átvájom,
reggel is lesz talán.
Örülök efféle kalandnak,
hetekre lesz kajám.
A tönkön pózolok,
szerintem jó dolog
ekkora morzsaszám.
Még a fotósok is lekapnak
– örült a flegmadár. –
Nagy a hírértékem,
a sas is féltékeny
lesz ma biztosan rám.
Van macs, tú macs
Az írástudó cica
hova is üljön?
Jó helye van annak
– a billentyűkön.
Mit keres? Az át, a bét,
netán a dupla vét?
Macskanaplójába írja,
hogyan telt a hét?
Ha fantáziája elered,
megfogja ő az egeret,
és sikert arat a fészbukon,
te még csak sejted, én tudom.
Szamár mondja magának
Leszállt a szürkület,
a világ szürke lett,
úgy látod, sehol vagy,
a város elolvad,
keserű füst lebeg,
tovább hűl hűlt helyed,
hiába böködöd
orroddal a ködöt,
reggelig eltengődsz,
eső jön, mégsem bőgsz,
iázol, hadd lássák,
szomor’ság szamárság!
A Balaton éjjel
A Balaton éjjel teljesen más,
alig mozdul a parti sás,
gyűrűzik a hallgatás,
az alvókhoz tündér köszön be,
s fényt lop a megszürkült
csillagözönbe.
Éjjel a vízen különös hajó jár,
a kormánynál ott áll
Misi mesekapitány,
az utasai álmodó gyerekek,
képzeletük gyöngysorrá fűzi össze
a túlparti fényeket.
Játszik az ősz
Leül az ősz a zongorához,
lefúj róla egy levelet,
rövidke dalt komponálgat,
szemezget szőlőszemeket.
Eljut a dal egy kis madárhoz,
felébreszti a szeleket,
mennydörgést idéz a hangja,
fellegeket hív, fenyeget.
Vajkörte hull, alma gurul,
szemerkélni kezd váratlanul,
áznak a lepedők.
Játszik az ősz, érzik a fák,
egy dallam csak az egész világ,
s a hangjegyek ők.
Török Eszter rajzai