Óriáskerék
Az eget átölelhetem,
csupán egy karnyújtás a nap,
felszálló műanyag gyümölcs,
és ülök benne én: a mag.
Hangyányik lent az emberek,
szervusztok, kedves madarak,
a város, hű, de összement,
óriási ez a pillanat.
Hát miből vagytok, fellegek,
mindegyik gyenge, rossz anyag,
nem mossák ki őket, mégis
elvásnak, szertefoszlanak.
A kerék persze meg nem áll,
közelebb van a fordulat,
a kedvem ismét földre száll,
szilárddá lesz talpam alatt.
Kígyóznak a hosszú sorok,
jönnek még új és új körök,
látod, a kerék meg nem áll,
nélküled is tovább pörög.
Átváltozós
Csillag voltál, felhő lettél,
egész házamig követtél,
felhő voltál, madár lettél,
énekeddel felkeltettél.
Madár voltál, szőlő lettél,
édes vízzel megízleltél,
szőlő voltál, gyémánt lettél,
ragyogással körülvettél.
Gyémánt voltál, ember lettél,
teljes szívvel megszerettél,
ember voltál, csillag lettél,
fényes űrbe eltemettél.
Tente, baba
Ha az este párna volna,
rajta a hold gomb lehetne,
minden csillag egy-egy álom,
tente, baba, tente, tente.
Az égbolt sötétkék vászon,
megfesti a naplemente,
szél suttog egy mesét róla,
tente, baba, tente, tente.
Már minden fény elszivárog,
az orrod is alig látod,
szürke permet hull szemedre.
Nagy hajókban, kis ladikban
árnyék és ezer titok van,
álmodik a Duna mente.
Rácz Noémi rajzai