Sorozatunk legújabb részében két olyan világmegváltó találmányról lesz szó, amelyek Kínából származnak. Az egyik ilyen roppant fontos dolog a gondolatok őrzője, a papír. A másik a mai navigációs eszközeink őse, a világ nagy felfedezőinek legjobb barátja, az iránytű.
A gondolatok őrzője, a papír
Nem meglepő módon a papír és az írás története szorosan összekapcsolódik. Sorozatunkban már volt szó arról, hogy a legkorábbi írások agyagtáblákon és papiruszon maradtak az utókorra. Az egyiptomiak a Nílus folyó mentén őshonos sás puha szárából készítették a papiruszt, amit egymásra rétegeltek, majd a két végére fapálcát ragasztottak, és erre feltekerve tekercs formájában tárolták. A mai Törökország területén, ahol nem nőtt papiruszsás, állati eredetű bőrhártyára, pergamenre írtak. A papiruszhoz képest ennek nagy előnye volt, hogy lehetett hajtogatni, így könyvszerű formákat is elő tudtak állítani, ami a tárolás szempontjából sokkal praktikusabb volt, mint a tekercs.
A mai értelemben vett papír története viszont nem Egyiptomban és nem is Kis-Ázsiában, hanem Kínában kezdődött több mint 2000 évvel ezelőtt. A papír megjelenése előtt a kínaiak bambuszlapokra, selyemre vagy állati bőrre írtak, de ezek drágák és nehezen kezelhetők voltak. Sajnos a papír feltalálásának körülményeit és a feltalálóját nem ismerjük. Annyit viszont tudunk, hogy egy Csaj Lun nevű tisztviselő időszámításunk szerinti 105-ből származó rendelete kifejezetten támogatta a papír használatát a kínai császári udvar ügyeinek intézéséhez. A kínaiak tehát ekkor már biztosan használtak papírt, aminek az alapanyaga bambusz és eperfa volt. Az eljárást sokáig titokban tartották, ám amikor (751-ben) Kína vereséget szenvedett egy háború során az arabokkal szemben, a foglyul ejtett papírkészítő mesterek kénytelenek voltak átadni mesterségük féltve őrzött fortélyait az araboknak. Ettől kezdve igen gyorsan terjedt a papírkészítés művészete keletről nyugat felé, végül a 9. században Európába is eljutott.
A papír előállítása sokáig elég körülményes és drága volt. Az alapanyaga ekkoriban puhább fák, füvek, len, valamint kender rostja és másra már nem használható rongyok. A rostokat vízben pépesítették, majd szitán átszűrték és megszárították. Az első igazán nagy áttörést a papír tömeges termeléséhez az úgynevezett hollandi malom feltalálása jelentette, amely teljesen szét tudta szálazni a rostokat, s ezzel a papírkészítés folyamata sokkal gyorsabb lett. A következő nagy lépés Louis Robert találmánya, a síkszitás papírgyártó gép, amely a kézzel merített papírtól átvezet a nagyüzemi papírgyártás korszakába. A gőzgép feltalálásával pedig megszülettek a nap 24 órájában egyenletesen üzemeltethető gőzmalmok is, amelyek az addig víz- és szélenergiával, esetleg állati erővel hajtott papírmalmok munkáját váltották fel.
A varázslatos útmutató, az iránytű
A papírhoz hasonlóan több mint 2000 éve Kínában született meg a másik nagy csoda is, az iránytű. Az iránytűvel kapcsolatos első írásos emlékek egy „déli irányú kormányzást segítő eszközről”, az úgynevezett Sze-Nan-ról számolnak be. A kínaiak ekkor már tudták, hogy a Föld mágneses ereje kitűnően használható iránymeghatározásra. Érdekesség azonban, hogy ez nem a közlekedés vagy a hadászat miatt, hanem inkább vallási okokból volt nekik fontos. Az eszköz segítségével tájolták be a templomokat, hogy azok a „helyes irányba” nézzenek. A hagyomány szerint az uralkodónak is mindig arccal dél felé fordulva kellett a trónusán ülnie. A szerkezet két részből állt, egy mágneses fémből készült, kanál alakú irányjelzőből és egy nem mágneses, általában bronzból készült talpból. A talp középső részére helyezték a kanál öblös részét, amely dél felé mutatott. A szerkezet egy későbbi változatában a mágneses fémet nagyon vékony, ék- vagy hal alakú formára csiszolták, és egy kör alakú vízzel töltött edénybe helyezték. A mágneses vékony fém, némi szalma segítségével a víz felszínén lebegve mutatta az irányt.
A kínaiak, később a találmányt szintén felhasználó arabok hamar rájöttek, hogy ez a kezdetlegesnek tűnő szerkezet milyen nagy segítség a tengeri- és a szárazföldi közlekedésben, valamint a hadászatban. A találmány Európába a 13. században jutott el. Nem sokkal később Flavio Gioia itáliai hajós és feltaláló tökéletesítette, megalkotva a mai értelemben vett iránytűt. Gioia nagy ötlete az volt, hogy a mágneses lemezke közepét egy függőleges tengelyre erősítette, így az körbe tudott forogni. Az egész szerkezetet ráadásul beleszerkesztette egy dobozba, így helyezte el a hajóján, méghozzá annak középvonalában.
Az iránytű használata óriási lökést adott a hajózásnak, hatalmas szerepe volt abban, hogy a 14–15. században megindultak a nagy földrajzi felfedezések.
Tudtad?
Egy tonna papír előállításához kb. 24 fa és több ezer liter víz kell! Ezért fontos, hogy ne pazaroljuk, a használt papírt gyűjtsük külön, és hasznosítsuk újra.
Ahogy telt az idő, az iránytű egyre pontosabb lett. Ma már az okostelefonodban is van egy digitális iránytű. A műholdak segítségével működő GPS segítségével centiméter pontosan meg tudod mondani, hol vagy a Földön.