– Szóval ez legyen? – nézett tanácstalanul Zsófi a barátnőjére, Lilire. – Vagy ez a másik?

– Nem tudom, Zsófi, mind a kettő olyan… – válaszolta Lili elgondolkodva –, olyan vad!

– De hát az a cél, hogy vad legyen! Mint a kalózok!

– Nem is tudom, Zsófi, mégiscsak a hajadról van szó… És ha csúnya lesz? És ha nem jön ki? Mit szólnak majd a szüleid?

– Meg kell, hogy értsék, elvégre farsang van! – felelte Zsófi határozottan, majd az egyik doboz hajfestéket felkapva, a pénztárhoz sietett.

Az eladónő bizalmatlanul nézett Zsófira, de az csak rendületlenül mosolygott rá.

– Csókolom! Tessék mondani, ez a hajfesték kijön?

– Úgy érted, kimosható? Csak nem te akarod használni?

– Ó, nem, dehogy! – füllentett Zsófi. – A nővéremnek lesz. Ő már nagy, de olyat szeretne, ami kijön.

– Hát, kislány, ez kimosható, de nem egy mosással, hanem hat kell hozzá.

– Az jó! Akkor ezt kérem!

A boltból kilépve Lili a homlokát ráncolta.

– Igaz, hogy már ráköltötted a zsebpénzed, de azért még meggondolhatod. Hallottad te is, nem jön ki elsőre!

– Nem, de Harisnyás Pippi vörös, akkor nekem is annak kell lennem. És egyébként meg lehet egymás után hatszor hajat mosni, erre nem gondoltál?

– És ha csak simán kalóznak öltöznél? Lehetnél te a kapitány, én meg leszek valami más.

– Jaj, Lili, ne aggódj már állandóan. Te leszel a kapitány a Karib-tenger kalózaiból, neked szép fekete hajad is van hozzá, én meg leszek a Harisnyás Pippi, akinek az apja kapitány, és aki egy lovat is fel tud emelni. Ő a példaképem, nem öltözhetek másnak az álarcosbálra!

– Jó, rendben, legyen. De a mami csíkos ágytakaróját nem vagyok hajlandó fölaprítani köpenynek. A kalózok nem is hordtak köpenyt, az a három muskétás! El se tudom képzelni, mit kapnék otthon, ha azt megcsinálnám!

– Na jó, köpenyed nem lesz, de szemkötő meg csíkos póló, az lesz! Meg fülbevaló!

– Jó! A fülbevalót nagyon szeretem! – sóhajtott Lili megadóan, ahogy hazafelé bandukoltak.

Az álarcosbál pár óra múlva kezdődik, és addig még rengeteg dolguk van. Abban azonban már most biztosak voltak, hogy ők lesznek a legrettegettebb és legfélelmetesebb kalózok, akik valaha tengerre szálltak ezen a bolygón.

Egy órával később Zsófiék fürdőszobája véres csatatérhez volt hasonló, ám Zsófi hajkoronája rézvörös színben pompázott, de még mennyire! A két lány gőzerővel próbálta eltüntetni a nyomokat.

– Már csak öltözni kell! – kurjantott a rezes Zsófi nagy örömmel. – Amikor anyu hazaér, már sapkában kell lennem, nehogy meglássa a hajamat. Ugye szép?

– Gyönyörű! – értett egyet Lili. – De arra nem gondoltál, hogy mi lesz, ha hazaérünk és leülünk vacsorázni? Akkor le kell majd venned a sapkát!

– Akkor már megbüntethetnek, mert akkor már az egész világ számára nyilvánvaló lesz, hogy kik a legjobb kalózok!

– Á, értem – bólintott Lili, nedves ronggyal törölgetve a vörös hajfestékcseppeket a csempéről. – Szóval akkor más büszkén vállalod a büntetést?

– Pontosan! Büszkén, mint Pippi!

Úgy ment minden, mint a karikacsapás. Pontosan, ahogy megtervezték. Az öltözködés sikerült. A sapka is éppen felkerült Zsófi fejére, amikor anyukája belépett az ajtón. Sietett, hogy a lányokat időben elvigye az iskolai álarcosbálba.

Nagyon jól szórakoztak. A két lány igazi vad kalózok módjára viselkedett a bálban, táncoltak, tomboltak és rengetek kincset érő ínyencséget raboltak, amit természetesen azonnal megettek. Angéla tanító néni meg is dicsérte őket a jelmezükért. Csupán Zsófi haja miatt aggódott kissé, hogy vajon tényleg csak vízfesték-e, ahogy a lányok állították.

A vacsoraasztalnál aztán elég fagyos volt a hangulat. Pont, ahogy Lili megjósolta. Zsófi apukája nagyon mérges volt. Anyukája szintén, azonfelül még aggódott is, hogy Zsófi apukája hátha túlontúl mérges talál lenni. Az pedig mégsem volna jó, mert végül is nem történt tragédia, csak sok sampon fog fogyni a következő napokban. De mi lesz, ha mégsem jön le a festék…

– Sophia, cara mia, döntésre jutottam – szólalt meg végre a hosszú csönd után a családfő. – Ez a mai akciód túlment minden határon. Azonnal menj a szobádba és tegyél rendet! Illico presto! Olyan tisztaság legyen ott, mint a konyhában! Érted?!

– Igen, apu! – sóhajtott halkan a megszeppent Zsófi, aki ekkor már egyáltalán nem volt az a bátor Pippi kalóz, aki pár órával ezelőtt. Most csak egy kissé ijedt kislány álldogált egyik lábáról a másikra apukája előtt a konyhakövön répavörös fejjel.

– No és hogy megtudd – folytatta az apuka –, milyen az igazi kalózélet, a fedélzetsúrolás, a krumplipucolás meg a többi, mostantól egy hónapon keresztül minden délután besegítesz a konyhában, itthon és az étteremben is! Egy mukk nélkül! Különben…

Zsófi ekkor már mosolygott, mert tudta, ennél jobb büntetés a világon nincs. A konyha! Na végre! A konyha izgalmasabb, mint egy kalózhajó. A világ közepe, és mostantól neki is szabad bejárása lesz oda! Ezért még tanulni is érdemes!

– Különben… – folytatta Zsófi apukája, már maga is mosolyogva –, nem lesz több jóéjtpuszi, hanem elküldünk az olasz nagyihoz, ahol kapálhatod a szőlőt egész nap!

– Jujjuj! – Zsófi csak ennyit mondott, és rögtön apukája nyakába ugrott. Nyomott egy puszit megkönnyebbült anyukája orra hegyére is, a fülébe meg belesúgta:

– De ugye, hogy mi voltunk a legjobbak?!


 

Folytatjuk...

 

Balla Margit

 

Szabó Zelmira rajzai