– Zsófi, szívem, ez már a harmadik alkalom a héten, hogy elkésel. Ezt már nem nézhetem el neked, be kell írnom egy üzenetet az ellenőrződbe a szüleidnek – csóválta a fejét egy kedd reggelen Angéla tanító néni. – Még ma mutasd meg nekik, és írasd is alá velük, rendben?
– Igenis, Angéla tanító néni – dünnyögte az orra alatt Zsófi, miközben a cipője orrát bámulta lehajtott fejjel –, de azt el kell mondanom, hogy nem csak úgy szórakozásból késtem el az első órát, hanem igenis fontos dolgom volt. Meg még lesz is!
– Igen, és mégis mi? – kérdezte a tanító néni.
– A piacra kell járnom a zöldségeket meg a fűszereket tanulmányozni, mert ha jó szakács akarok lenni, ezeket mind ismernem kell – magyarázta inkább büszkén, mint a késés miatt szégyenkezve Zsófi.
– Hát ez szép dolog, Zsófi, de nem hinném, hogy a tanítás alatt kéne művelned!
– De ha egyszer piac csak délelőtt van?! Mire kijövök az iskolából, már mindent eladnak a kofák, ha csak be nem zárnak addig. Kénytelen vagyok reggel menni. Minden reggel anyukámmal meg a bátyámmal együtt jövünk az iskoláig, az iskolakapuban elválunk, és én innen indulok a piacra Sanyi bácsihoz és Manyi nénihez, akik fűszereket árulnak. Nagyon nehéz volt ezt az egészet így kitalálni és megszervezni, higgye el, tanító néni, és minden titok!
Angéla néni hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Hogy lehet jobb belátásra bírni azt, aki jót akar, de rossz módon?
Nagyot sóhajtott, majd így szólt:
– Na jól van, Zsófi, mindent értek. Szép dolog, ha az idődet a fűszerek tanulmányozására fordítod. Látom, nagyon céltudatos kislány vagy. Csakhogy nem mindegy, melyik időt! Az iskolaidőt szigorúan az iskolában kell töltened, érted? Ez a törvény. Ilyenkor az iskola a felelős érted, ezért itt kell lenned, hogy tanulj, és hogy vigyázhassunk rád, amíg a szüleid dolgoznak. Piacra szombaton mehetnél, akár a szüleiddel, biztosan sokat tudnának segíteni neked, hiszen ők is szakácsok, nem igaz?
– Igaz, Angéla tanító néni, de én éppen a szüleimnek akarok segíteni, hogy minél előbb hasznomat lássák a konyhán, szombat reggel meg több szabad idejük legyen, ezért is volt titok…
– Hát rendben van – elégelte meg a beszélgetést Angéla tanító néni –, de most tényleg betelt a pohár. Ez volt az utolsó alkalom. Ha még egyszer késel az iskolából, intőt kapsz, a szüleidnek pedig be kell jönniük az igazgató úrhoz! Most elmehetsz.
Zsófi könnyei úgy hullottak, mint a záporeső, amikor délután otthon az anyukájának próbálta elmesélni az esetet.
– Deehehhe… éhén… csak jóóóót brühühü ahakaratahaaam! Éhéhérteeed?
Zsófi anyukája mindent értett.
– Értem, cicám, nagyon is. És neked is meg kell értened, hogy itt a vége, betelt a pohár, nincs több önálló titkos kutatóexpedíció sehova. Mostantól ott vagy, ahol én tudni szeretnélek. Iskolaidőben az iskolában, egyébként meg otthon!
– Éhéhés… – szipogott a megszeppent Zsófi – a kohonyhahaa?
– Csak akkor, ha az iskolában minden a legeslegnagyobb rendben lesz! Hetente legfeljebb egyszer! Szombat délelőttönként pedig jössz velem bevásárolni a piacra. Mostantól semmi lustálkodás!
– Tényleg? – csillant fel Zsófi szeme, és hirtelen a szipogás is abbamaradt. – Mehetek?
– Sőt, jönnöd kell! Segítesz cipekedni. Ismerkedsz az árukkal, megtanulod mi jó, mi nem, mi friss, mi nem. De csak akkor, ha a jegyeid nagyon-nagyon jók lesznek, nem késel el az órákról, és dicséretet kapsz, nem intőt!
– Értettem, anyuka! Különben betelik a pohár!
– És szépen kérlek, több ilyen tervet ne eszelj ki, mert az ilyesmi sose sül el jól. Ha kitaláltál valamit, mondd el nekem is, és majd együtt kisütjük, hogyan lehetne belőle igazán jó dolog, olyan, ami mindenkinek jó, rendben?
– Rendben – sóhajtott egy nagyot Zsófi, aki pedig nagyon is szerette a meglepetéseket –, semmi meglepetés, különben jön a teli pohár.
– Jön bizony, most is jön – nézett Zsófira most már sokkal kevésbé szigorúan az anyukája.
Zsófi megriadt:
– Már megint a pohár?
– Uzsonnaidő van! Tudod, kakaó meg lekváros kenyér!
– Kakaóóó?
– Nagy, teli pohár kakaó.
– Már értem! Teli pohár! – mosolyodott el Zsófi.
– Kérsz, vagy még szipogsz egy kicsit?
– Nem szipogok. Kérek!!! Jöhet a kakaó! – bólintott Zsófi egészen megnyugodva, sőt boldogan. – A kakaóval betelt poharat szeretem, az jöhet bármikor!
Balla Margit
Szabó Zelmira rajzai