2026. november 19-én, csütörtökön, 17.00 órától mutatjuk be az Anser Kiadó három új gyerekkönyvét a nagymegyeri Corvin Mátyás Művelődési Központban. A szerzőkkel Z. Németh István beszélget. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Képzeld el, hogy a szobádban új lámpát szerelnek fel! A villanyszerelő elővesz egy apró műanyag tárgyat, amelyben pici csavarok sorakoznak. Ránéz a munkatársára vagy a segítőjére, és azt mondja: „Add ide a csokit!” Csokit? Lámpaszerelés közben?
Részlet a Hajnalpír kalandjai című könyvből
Egy derűs hajnalon Hajnalpír elhatározta, hogy halászni megy. Még alig ébredezett a vidék, amikor fürge csónakja már a folyó közepén hasította a vizet. De mintha megneszeltek volna valamit azok a fránya tepsibevalók, mert akárhányszor merült le a háló, mindig üresen jött vissza.
Novemberben, Márton napjáig (november 11.) lezárul a mezőgazdasági év, a termény betakarítva, készülődhetünk a télre, a téli pihenésre és az ünnepekre. A régi időkben szokás volt ilyenkor vásárt tartani. A vásárban az emberek eladták a termény feleslegét, ami a saját szükségletükön felül termett, és beszerezték, amit maguk nem tudtak megtermelni és előállítani.
Újabb verseskötettel lepett meg bennünket Fellinger Károly. Most nem a szép Csallóköz, Mátyusföld, Nógrád, Gömör vagy Bodrogköz falvait járja be könyvében a költő, nem a szülőföld nevezetességeit, hírességeit, hagyományait vagy éppen babonáit szedi rímes-ritmusos sorokba, hiszen azokról mindről írt már egy-egy kötetre valót, nem is csupa állatos, nem is virágos költeményt gyűjtött itt egybe, azoknak is szentelt ő már külön-külön könyvet.
Simkó Tibor-díjat kapott Balla Margit, lapunk főszerkesztője és a -könyvek több kötetének, a két kedves kutyus, Kifli és Cicúr, Mimó manó, Sanyi kalóz és Béni kapitány kalandjainak meg sok más mesének az írója. A díjat jelentős gyermekirodalmi teljesítményért ítéli oda a Szlovákiai Magyar Írók Társasága szlovákiai magyar íróknak.
Most egy olyan mesét mondok, amelyet a tehenesünkkel meséltettem magamnak. Volt egy szegény ember, aki olyan szegény volt, hogy egyetlenegy fiát csak egy garassal küldte a világba szerencsét próbálni. A legény ment, mendegélt, előtalált egy koldust, akinek csak egy szeme volt. (Ez volt az Isten.) Kérdi a legénytől, hova megy, meg hogy egy kis alamizsnával nem szánná-e meg. A legény megosztotta vele az egy garast, aztán megkérdezte tőle, ugyan mit gondol, melyik úton keresse ő a szerencséjét.
A lidérc állítólag ördög, csak rongyos és sipogó csibe képében jár házról házra. Ha a jérce első tojását meleg marhaganajba teszik, vagy pedig az ember a hóna alá veszi, és kilenc nap alatt kikölti, a tojásból kikelő csirke lidérc lesz. A Csallóközben leginkább iglic a neve. Gyakran megtörténik, hogy a konyhában sürgő-forgó gazdasszony mint a lába alatt fetrengő, alkalmatlan jószágot felrúgja. Ilyenkor az megszólal, és a szolgálatát ajánlja. Aki elfogadja a szolgálatát, és nekiadja lelkét, annak pénzt, kincset hord.