Lapozó
De jó lehet Csörgeváron lakni! De jó lehet csörgevárinak lenni! A csörgeváriak nagyon víg emberek, és mindig találnak okot a vigasságra. Tél végén minden évben megrendezik a Csörgevári Csörögefánk Fesztivált. Amikor már unják a telet, de még messze a húsvét, tavaszköszöntő Sárkányeregető Versenyt rendeznek, szeptember végén bormustrán mulatoznak...
Van úgy, hogy az embernek nincs étvágya. Megesik még a felnőttekkel is. Hiába teszik elé a legfinomabb ételt, megszokottat vagy teljesen újat, nincs kedve megenni. Nagyobb baj, ha ez egy gyerekkel történik meg.
Ez aztán igazán jó vastag mesekönyv! Sok mese van benne, ráadásul sokféle. Egészen rövid és egészen hosszú, királyos, állatos, boszorkányos, sárkányos, olyan, ahol nincs is történet, csak ketten beszélgetnek (legtöbbször furcsaságokat mondanak egymásnak, vagy játszanak a szavakkal, Kiskata, Julijul meg Apa), és olyan is, ahol egészen bonyolult, fordulatos a mese szövése. Egyszóval mindenki talál benne kedvére valót.
Abban a kicsiny faluban, ahova a Takács család igyekezett, szenteste délutánján sűrűn havazott. A hó mindent beborított, az utakat is. Hiába söpörte el Takács néni a kocsibeállót újra és újra, egykettőre megint vastag takaró alá került. És az unokák csak nem jöttek! Elakadtak talán a havazásban? Bizony elakadtak! És nemcsak ők!
Lucaszéket mindenki tud készíteni (jelzem, most kell majd elkezdeni a faragását, mert december 13-án lesz Luca-nap. De hogy Kukoricás Dzsanga lucaszéke hogy készült, és egyáltalán miért fogott hozzá a nagy munkához ez a felsőszeli legény? ‒ annak a történetét már csak a mátyusföldiek ismerik.
Mit tudtok a szörnyekről? Mindent? Majdnem mindent? Semmit? Nos, ebben a szörnyhatározóban mindent leírtak róluk (vagy legalábbis majdnem mindent). Szépen sorjában, külön szócikkben minden szörnyet, manót, törpét, ettant, koblukot, mindenkit, aki rémisztget, és ábécérendbe szedve, ahogy az már a rendes lexikonokban és enciklopédiákban szokás.
Versek felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek
Aki jól nevelt, az csak titokban olvashatja ezt a könyvet ‒ áll a borítóján az ajánlás. De miért? Mert kőkeményen vannak a dolgok leírva benne? Piszkos dolgokról is szól? Vécékagylókról, taknyos zsepikről, intézetbe zárt mamikáról, vakokról, csövesekről, mutogatós bácsikról?
Vajon milyen a világ szemüveg nélkül annak, aki igazán jól csak szemüveggel lát? El tudod képzelni? Nos, Catherine gyakran tesz próbát. Jobban mondva, rendszeresen átjár egyik világból a másikba; a szemüveg nélküli homályosból, amit puhának és pelyhesnek érez, mint egy párnát, abba a másikba, ahol a dolgok körvonalai szabályosak és kemények.
Miki és a földönkívüli kislány története egészen különös. Egy közönséges helyen, egy lepukkant városszéli kis házban kezdődik, ahol a meglehetősen magányos kisfiú a nagymamájával éldegél. Miki nehezen talál barátokra, a fiúk még a focicsapatba se szívesen veszik be őt, pedig focizni Miki igazán szeret (bár talán nem nagyon tud).
Nehéz elképzelni, milyen is lehetett egy nagy ember kiskorában. Például egy világhírű, nagy zeneszerző, mint Bartók Béla mit csinált gyerekkorában? Szeretett iskolába járni? Tudott focizni? Nem hinnéd, de Bartók már gyerekkorában is zongorázni szeretett a legjobban.
6. oldal / 13