Lapozó
Z. Németh István legújabb kötete, az Aranyeső, ezüsthó nemrég jelent meg. A költő híres macskás és még híresebb kalózos verseit tartalmazza, amellett jeges-teles, vakációs, iskolás, zenebonás és persze rólad szóló versek is vannak benne – összesen négy fejezetben.
Micsoda történet! Unatkozik a karácsonyi angyal?! Nincs munkája karácsonykor, mert senki sem akar már az angyaloktól ajándékot kapni. Hát kitől akarnak manapság az emberek ajándékot kapni a legszebb ünnepen? És mi lesz Ariellával, az utolsó karácsonyi angyallal? Talál neki valamilyen elfoglaltságot, munkát, netalán gazdit a ködmanó?
Tóbiás, a kis útsöprő autó, Morgána és Armandin, a Tóbiásnál is nagyobb kukásautó barátja. Együtt járják nap mint nap a város utcáit, takarítanak, elszállítják a szemetet. Munkájuk felelősségteljes, néha nehéz, de cseppet sem unalmas. Rengeteg kalandot élnek át feladatuk teljesítése közben.
Ez a mesekönyv nemrégiben jelent meg a boltokban. Én már olvastam. Az tetszett benne a legjobban, ahogyan Karcsi bácsi mesél. Mintha ott ültem volna mellette, és nem is olvastam, hanem hallgattam volna a történeteit.
Igazán vicces dolog lehet a forró budapesti nyárban egy alaszkai eszkimó gyereket nyaraltatni a nagyvárosban. Bali bácsi fel is készül alaposan a vendég fogadására, a városnézésekre, hogy mindennek ellenére, mégis szórakoztató legyen a dolog.
Két jó barátról és egy nagy kalandról szól a könyv. Aki belevág az olvasásába, annak ugyan nem kell tartania attól, hogy elkalandozik a figyelme, mert a történet azonnal magával ragadja őt.
Ez a mesekönyv a fura állatokról szól. De mihez képest furcsák ezek az állatok? Hát épp ez az! A sörényes hangyászról például mindenki azt mondja, hogy fura. Furcsán néz ki főleg a hosszú orra miatt még a barátja, a mogyorós pele szerint is. A sörényes hangyászt ez először kicsit elszomorítja. De aztán támad egy remek ötlete.
Volt már úgy veletek, hogy amikor végére értetek egy könyvnek, szívesen megkérdeztétek volna az írójától, hogy miért pont úgy fejezte be a történetet, ahogy befejezte. Vagy az illusztrátorától, hogy miért olyannak rajzolta le a szereplőket, amilyennek lerajzolta őket, vagy hasonlóakat.
Ez a mesekönyv több mint 150 évvel ezelőtt jelent meg először. Azóta sokszor kiadták újra és újra a könyvkiadók. Gondoljatok csak bele! Talán nincs is olyan nagymama, nagypapa, anyuka, apuka ma se, aki ne ismerné a kis gömböc, a szürke ló, a veres tehén, a félig nyúzott bakkecske vagy Babszem Jankó, Ráadó és Anyicska történetét.
Minden gyereknek van saját házi manója. Tudtad? Te már megkerested a tiédet? Lili nagyon egyszerűen talált rá a magáéra. Egyszer csak ott termett az asztalán. Épp, amikor az unalmas házi feladatot írta.
5. oldal / 13