Versek

Áprily Lajos: Tavaszodik

Sáncban a hóviz

könnyü hajót visz,

füstöl a fényben a barna tető.

Messze határba

indul az árva,

lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben

moccan a rügyben 

– mint csibe héjban – kandin a lomb,

s mintha a róna

kedve dalolna,

úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.

Jól tudom: értem,

értem üzenget a zsenge határ:

„Szíved, a bomlott,

ócska kolompot

hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”

Bővebben …

Tarbay Ede: Hó, hó hó

Hó, hó, hó,

fehér csillagtakaró.

Kucsma ül a lámpán,

bunda házak hátán,

lepedő a réten,

köpönyeg a kerítésen,

foszlik,

porzik,

kavarog a szélben.

Hó, hó, hó,

fehér csillagtakaró.

Bővebben …

Ország – úgy ám – Tikirikitakarak,

országútján csiribiri szamarak,

csillog szőrük, szira, dara szemereg,

csöngettyűznek csigabiga szekerek.

Hétrét hajlik

Hétrét hajlik a

tóban a nádszál,

lepke a szellő,

mely ma reá száll.

Libben-lebben a

szép jegyesével,

illeg-billeg a

tavaszi széllel.

Bővebben …