Versek
Ébresztőgólya
A tengerparton álldogál egy gólya,
itt hagyta szegényt a hajója.
Eltörött szegényke szárnya,
nem szállhatott hát utána.
Kerekítő
Kerekítsünk, gyerekek,
tejútjáró kereket:
föl-le, föl-le gurulót,
mint a fénylő telihold.
Kerekítsünk, gyerekek
csillagnyitó éneket:
csengőt-bongót, csillogót,
friss kenyér mód ropogót.
..............
Szélkiáltó
Hol a sziklaszél
kiálló,
oda szállt,
és
ott kiált
a
tarka tollú
szélkiáltó.
Tavaszi trilla
Remeg az erdő,
csupa rügy,
zizzen a bokor,
csupa fütty.
Tralla, trallala,
tavaszi föld hajnala.
Mi újság van Északon?
Szél, szél,
messzi szél,
milyen nyelveken
beszél?
Tud-e svédül,
dánul,
norvégül,
ukránul?
Cinege forog a hóban
Ti-ti-ti, ti-ti-ti,
te-te-te, te-te-te,
ilyen az iciri-
piciri cinege.
Szél hegedülget,
húzza erősen,
fák dideregnek
kertben, erdőben.
December kószál,
járja a rétet,
tóban két potyka
tereferélget.
Két liba lépdel,
indul a tóra,
csakhogy üvegből
van már a tócsa.
Két varjú kacag,
hópihe libben,
két nyuszi baktat
hófehér ingben.
December dúl-fúl,
de szíve jámbor,
még kettőt alszunk,
s itt a karácsony.
Meskete
Pockom, pockom,
ne szaladj el,
itt a hátam,
na, pattanj fel!
Sárkány koma,
nem bírod csak
félgőzzel,
inkább szállok
ma sárkányre-
pülővel.
Nyúl
Bokor mögött meglapul,
hosszú fülű barna nyúl.
Keresi már nyúlmamája,
hová lett a nyulacskája.
Váratlanul nagyot ugrik,
puha fűben fel is bukik.
Hemperegne, bukfencezne,
de a répa is jól esne.
Kell hát futni még egy kört,
Messze még a répaföld.
Gyorsan szedi pörge lábát,
s utoléri nyúlmamáját.
A kutya
Jön a kutya
– uhu, uhu –
azt mondja, hogy
– uhu, uhu.
Megkérdeztem:
– Kutyu, kutyu,
mért mondod, hogy
– uhu, uhu?
Azt mondta, hogy
– uhu, uhu.
12. oldal / 13