Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy virágoskert. Abban a kertben csodavirágok nőttek. Első látásra ugyan nem voltak csodásabbak, mint azok, amik a te vagy az én kertemben nőnek, de tudtak beszélni. Nemcsak tudtak, hanem beszéltek is egyfolytában.
Hajnalban, amint a nap első sugaraival megcsiklandozta a szirmukat, az ébredező virágok máris szólongatni kezdték egymást:
− Jó reggelt, jó reggelt! De szép ma a napkelte! Hogy telt az éjszaka? Jó aludtál, nárcisz szomszéd? És te, kis tulipán, álmodtál valamit? Nézd csak, az orgona is ébredezik, bontogatja a leveleit!
A nagy hangoskodásra a szellő is felfigyelt. Egy lágy fuvallata végigfutott a kerten, és megsimogatta a virágokat. A virágok erre visongani, kacarászni kezdtek.
− Jaj, de jó! De finom ez a friss szellő! Fújj még, még itt, a leveleimet is! De jó!
Ahogy aztán dél felé egyre melegebben sütött a nap, a virágok egyre halkabban beszélgettek, egyre kevesebbet nevetgéltek, mind csöndesebbek lettek, levélkéik lekókadtak. Délután már csak sóhajtozni tudtak:
− Szomjas vagyok! Esne már egy kis eső! Csak pár cseppet! Fújhatna egy felhőt erre a szellő… Szomjazunk… Eltikkadunk…
A szellő meghallotta a virágok sóhajtozását, és a kert fölé fújt egy felhőt. A felhő tudta, mi a dolga. Langyos, lágy vízzel finoman megpermetezte a virágokat. A virágok éledezni kezdtek, fejüket felemelték, és levélkéikkel hálásan integettek a felhő felé:
− Köszönjük! Köszönjük! Nagyon jólesett!
Meghallotta ezt Panka, aki éppen arra sétált a kiskutyájával.
− Nahát, Bundás, hallod ezt? Ebben a kertben beszélgetnek a virágok! Micsoda csodakert ez?
− Hallom, kis gazdám, de nincs ebben semmi csoda. Minden virág tud beszélni, csak nagyon kell figyelni, hogy meghalljuk őket. Ezek itt persze elég hangosak – nézett Bundás a szélben lágyan hajladozó virágok felé.
− Aha, értem. Akkor ezután majd jobban fülelek, hátha az én virágaim beszélgetését is meghallom – mondta Panka, és továbbsétált Bundás kutyával az eső után friss, virágillatú kertben.
Balla Margit meséje
Kde bolo, tam bolo, bola raz jedna kvetinová záhrada. V tej záhrade rástli zázračné kvety. Na prvý pohľad neboli o nič čarovnejšie ako tie, čo rastú v tvojej či v mojej záhrade, no tieto vedeli rozprávať. Nielenže vedeli, ale sa aj neustále zhovárali.
Na úsvite, len čo im prvé slnečné lúče pohladili lupene, prebúdzajúce sa kvietky sa hneď navzájom zdravili:
„Dobré ráno! Dobré ráno! Aký krásny úsvit! Ako ste nocovali? Dobre si sa vyspal, sused narcis? A ty, tulipán? Prisnilo sa ti voľačo? Pozri, aj orgován sa už zobúdza, rozvíja listy!“
Na veľký hurhaj spozornel aj vánok. Ladne preletel po záhrade a jemne pohladil kvietky. Kvietky začali výskať a chichotať sa.
„To je dobré! Aký je ten vánok svieži! Zafúkaj ešte, ešte tu, aj na listy mi zafúkaj! Ako dobre fúkaš!“
S blížiacim sa poludním svietilo slnko čoraz silnejšie, kvietky sa zhovárali čoraz tichšie, čoraz menej sa chichotali, pomaly stíchli, lístočky im ovisli. Popoludní už len vzdychali.
„Som smädný! Keby len trochu zapršalo! Len pár kvapiek! Vánok by sem mohol priviať oblak… Sme smädné… Zvädneme…“
Vánok začul povzdychy kvietkov a nad záhradu privial oblak. Oblak už vedel, čo má robiť. Vlažnou vodou jemne pokropil kvietky. Kvietky ožili, zodvihli hlavičky a lístkami vďačne mávali oblaku:
„Ďakujeme! Ďakujeme! Dobre nám to padlo!“
Začula ich Panka, ktorá sa tadiaľ práve prechádzala so svojím psom Bundášom.
„No toto! Bundáš, počuješ to? Kvety v tejto záhrade vedia hovoriť! Čo je to za zázračnú záhradu?“
„Počujem, panička, no nie je to žiadne čaro. Všetky kvety vedia hovoriť, len treba dobre načúvať, ak ich chceme počuť. Tieto tu sú však ozaj dosť hlučné,“ zadíval sa Bundáš na kvietky, ktoré sa ľahko pohojdávali vo vánku.
„Aha, rozumiem. Tak od teraz budem lepšie načúvať, možno začujem aj rozhovor mojich kvietkov,“ povedala Panka a so psom Bundášom sa ďalej prechádzala po záhrade, kde po daždi sviežo rozvoniavali kvety.
Slovnik/Szótár
zhovárať sa – beszélget
úsvit – hajnal
lúč – sugár
slnečný lúč – napsugár
pohladiť – megsimít
pohladkať – megsimogat
zdraviť – köszönt
vánok – szellő
jemne – finoman
fúkať – fúj
chichotať sa – nevetgél
smädný – szomjas
kvapka – csepp
oblak – felhő
vlažný – langyos
mávať – integet
hlučný – hangos
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Balázsy Géza rajza