Meskete
Találkozott az úton a lusta koldus a vak emberrel. A vak ember egy tarisznyában kenyeret, egy másikban a guszlicáját vitte. Leült ekkor egy ház elé, elővette a hangszerét, és sok szép dalt énekelt és játszott a guszlicán.
Hát ez bizony nagyon régen volt. Még akkor, amikor az emberek gond nélkül éltek. Ha jött a tél, kimentek az erdőre, vágtak fát, összekötötték, és kész.
Mackó úr meg Ordas koma egyszer régen együtt indultak el ennivalót keresni. Amint mennek, mendegélnek, Mackó úr édes illatot érzett. Egy fa odvában méhek gyűjtötték a gyönyörű mézet. De Mackó úrnak volt már tapasztalata a szúrós méhekkel. Törni kezdte a fejét, hogyan férjen baj nélkül a mézhez. Aztán Ordas komához fordult.
Volt egyszer egy sűrű, sötét, öreg erdő. Ebben az erdőben mindenféle gomba nőtt. Egyszer a gombák elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Igen ám, de kit? Kieszelték, hogy maga az erdész legyen a királyuk!
5. oldal / 5