Meskete
Egy csöndes júniusi este történt, hogy a macska sétára indult. Nem volt ebben semmi különös, minden este körbesétált a környéken, csak hogy megnézze, mi újság. A séta végén aztán, ahogy odaért a nagy tölgyfához, szokásosan leheveredett a fa tövébe.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. A faluvégen lakott, az utolsó ház hatalmas kertjében, pont a kukoricás mellett. A malacka nagyon szerette ezt a kertet. Volt benne mindenféle érdekes: szőlő, barackfa, szilvafa, ribizlibokor, galambok, tyúkok meg egy kakas is. A tyúkokkal meg a kakassal nagyon szeretett a kismalac beszélgetni mindenféle dologról, a galambok elmesélték neki, mi hír a faluban, de barátai voltak a kertbe gyakran ellátogató méhek és darazsak is.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ház. Az erdőben állt egy kicsike kis tisztás szélén. Nagyon kedves kis ház volt, farönkökből építette egy erdész a családjának meg magának. Sok éven át éltek benne boldogan az erdészék, de idővel, ahogy az már lenni szokott, szétszéledt a család, és a kis ház magára maradt. Egy darabig még reménykedett, hátha visszatérnek a régi lakói, de lassan feladta a reményt, és elbúsult.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy icipici kis kutya. Alig volt tízhetes. Nem sok mindent tudott a világról, csak annyit, hogy mindent meg lehet enni, amit nem lehet megenni, azt meg lehet rágni, amit nem lehet megrágni, azt szét lehet cincálni.
Egy februári reggelen a fakopáncs rettenetes fejfájásra ébredt.
− Ó, jaj, éhen halok! – jajdult fel, hiszen fájós fejjel nem tud majd a fák törzsén kopácsolni és finom hernyókat szedegetni a kérgük alól.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bivaly. Egy nap a láphoz igyekezett, hogy iszapfürdőt vegyen, amikor panaszos csiripelést hallott. Körülnézett, de nem látott senkit. Már épp továbbindult volna, amikor újra meghallotta a síró hangot:
A róka az erdőben sétált a folyónál. Egyszer csak egy hatalmas, kidőlt fa torlaszolta el az útját. A róka fontolgatni kezdte, fel tudna-e rá ugrani, mert megkerülni igen bajos lett volna.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó. A házikóban négy kicsi kecske éldegélt. Egyik nap, mert szombat volt, és szombaton nincs iskola, elhatározták, hogy kirándulnak az erdőbe.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisautó. Nem volt benne semmi különleges, talán még az sem látszott rajta, hogy milyen gyártmány, egyszerű sárga kisautó volt, közönséges műanyagból. A polcon lakott a többi játékkal együtt a gyerekszobában.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kismalac. Olyan kicsike volt, hogy egy óvodás kislány tenyerében is elfért volna, ha éppen fölveszi. De a szegény kismalacot senki sem vette föl a tenyerébe. Csak állt ott, a baromfiudvar közepén, és barátokat keresett.
2. oldal / 4