Meskete
A Kopasz-hegyen állt két fenyőfa. Nem volt hát teljesen kopasz a hegy, de mégis ez volt a neve. A két fenyőfán lakott egy-egy hóbagoly. Tudod, milyen a hóbagoly? Ó, gyönyörű! Fehér a tolla, mint a hó, és sárga a szeme.
Mikulás Lappföldön lakik, ezt mindenki tudja. December 6-án, a névnapján minden évben innen járja be a világot, és ajándékot visz a gyerekeknek. Szánját rénszarvasok repítik a nagy úton.
A süncsalád egy szép őszi reggelen arra ébredt, hogy az almafa alja a kertben terítve van piros almával. Elhatározták, hogy összegyűjtik az almákat. Lesz finom ennivaló a szűkös napokra a kamrában.
Élt egyszer a hatalmas tengerekben egy bálna. Amikor megnőtt, anyuka lett, és született neki egy kisfia, Jónás. A kisbálna együtt úszkált az anyukájával meg a többi bálnával és bálnagyerekkel a mély vizekben északról délre, keletről nyugatra, éppen amerre finom ennivalót találtak.
Egyszer volt, hol nem volt, a Fő utcán túl, a Kis Erdőn innen, a piros kerítés mögött élt egy kis fekete kutya, a neve Zokni.
Volt egyszer egy kisfiú, aki a nagyszüleivel élt. Apja-anyja már rég meghalt, ezért a nagyszülők nevelték őt. A fiúcska hamar, már kilencéves korában megtanult halászni.
Mondják, hogy Karh földjén élt egy jámbor remete. Egyszer megszállt nála egy vendég. A remete datolyával kínálta.
Egyszer egy ember vett egy kecskét és egy birkát. Télen az akol, ahol az állatok laktak, nagyon hideg volt. Így hát a kecske és a birka összebújtak, jól melegítették egymást, úgy aludtak.
Látta egyszer a holló, hogy valami különös dolog úszik a vízen. Dobálták a hullámok nem messzi a parttól, mégsem sodródott kijjebb semmivel a tengeren.
A Hold és a Nap régen azon voltak, hogy mindig egy helyen lakjanak. Összehívták az állatokat, gyűlést rendeztek, hogy megvitassák az ügyet. Minden állat beleegyezett, hogy egy helyen lakjanak, csak egy nem. Ez a denevér volt.
4. oldal / 5