A Föld gyönyörű az űrből, ám a Nagy Falat nem láttam – mondta Yang Liwei, a kínai űrprogram első űrhajósa 2003-ban, miután visszatért 21 órás, a Földet megkerülő űrutazásáról. Ezzel kimondta a sokak számára szomorú igazságot, ami azonban cseppet sem csorbítja a kínai Nagy Fal érdemeit. Mert az sok szempontból tényleg a világ leghatalmasabb és kétségtelenül egyik leginkább csodálatra méltó építménye.
A tévhit: A kínai Nagy Fal szabad szemmel látszik az űrből, sőt még a Holdról is. Régi vita ez. Sőt, még manapság is találni az interneten és akár ismeretterjesztő folyóiratokban is olyan utalásokat, hogy a Nagy Fal látható az űrből. Pedig dehogy! Még ha méterről méterre ki is lenne világítva, akkor sem látszhatna! Leágazásaival együtt ugyan majdnem 9000 km hosszú, de a legszélesebb pontján is csak mindössze 9 méter széles ez az egyébként bámulatos építmény, így egész egyszerűen képtelenség, hogy látható legyen. Ennél a szélességnél a világ legtöbb nagyvárosának sugárútjai vagy körútjai jóval szélesebbek, mégsem látszanak az űrből! Az meg pláne csacsiság, hogy a Holdról látszik bármely emberi kéz emelte építmény, hiszen onnan sokszor még a földrészeket is nehéz megkülönböztetni egymástól.
A falrendszer teljes hossza a mellékágakkal, természetes védművekkel (árkokkal, hegyekkel, folyókkal) együtt egészen pontosan 8851 km. Az egymással versengő kínai fejedelmek kezdték emelni, egymás ellen. Az első igazán jelentős építkezésekre az után került sor, hogy az egységes kínai állam megszületett, Csin Si Huang-ti császár idején. A már addig is létező faldarabokat ekkor összekötötték. A nagy fallal most már az északi nomád népek (pl. a hunok) betöréseivel szemben védekeztek. Egy része téglából, más szakaszai azonban nádból, fűzfából és homokból készültek. A hatalmas erődrendszer építésén ekkor katonák, rabszolgák és természetesen az ott élő és földet művelő parasztok is tömegével dolgoztak. A fal építése hosszú évszázadokon át, több szakaszban zajlott, és a középkor vége felé fejeződött be. Így vált a világ egyik leghatalmasabb katonai létesítményévé a sok ezer kilométeren keresztül gigászi sárkányként kacskaringózó fal.
A fal szélessége és magassága szakaszonként változó. A legjobb állapotban lévő, a kínai fővároshoz, Pekinghez közeli, a turisták által látogatott részein az átlagos magasság és szélesség egyaránt 7 méter. A szabályos közönként ismétlődő őrtornyok, amelyekben a helyőrség lakott, még ennél is magasabbak, kb. 12 méteresek.
Joggal merül fel a kérdés, hogy honnan származik a legenda a falról. Nos, Európában először egy angol régész és régiségkereskedő írta le több mint 250 évvel ezelőtt, hogy bizony a Nagy Fal olyan hatalmas, hogy még az űrből is látható. Ezt a feltételezést később többen átvették, és sok leírásba bekerült az alábbi mondat: Hírneve szerint az egyetlen, emberkéz alkotta mű a földgolyón, amely látható a Holdról. Népszerű amerikai képeskönyvsorozat, útleírások, történelemkönyvek is terjesztették a tévhitet, így mindenki igazságként kezdte elfogadni. De ennek ellenére tény: a kínai Nagy Fal szabad szemmel nem látszik az űrből!!!