Skandinávia erdős-hegyes, hűvös éghajlatú tájait ősidők óta germán népek lakják. A korai századokban normannak (északi ember) vagy vikingnek hívták őket. Ezek az elnevezések gyűjtőnevek, valójában a dán, norvég és svéd törzseket kell érteni alattuk. A túlnépesedés és a törzsi háborúk miatt azonban a vikingek egyszer csak egyre nagyobb számban kezdték elhagyni szülőföldjüket, és tengerre szálltak.
Kezdetben inkább csak zsákmányszerző céllal, később már határozottan letelepedési szándékkal indultak útnak. Az amúgy is zűrzavaros időket élő Nyugat-Európa népei jó darabig nem tudtak ellenállni a támadásaiknak, s a vikingek rettegésben tartották egész Nyugat- és Dél-Európát, meghódították Angliát és Írországot, valamint a mai Franciaország területén lévő Normandiát.
A tévhit: A viking szó hallatán a legtöbb ember egy szarvakkal ellátott sisakban, egyenes karddal, kerek pajzzsal felszerelt, vad tekintetű, barbár fosztogató harcost képzel maga elé, amint a hajójával éppen partra száll. Nos, ez az elképzelés több tekintetben helyes, a sisak esetében azonban mindenképpen tévedés. Egy jól felszerelt viking harcos ugyanis soha nem viselt volna szarvakkal díszített sisakot harc közben. Egész egyszerűen azért, mert nem praktikus. Zavaró lett volna harc közben, ráadásul az ellenségnek is remek lehetőséget kínált volna a belecsimpaszkodásra, ami egy olyan érzékeny testrész, mint az emberi fej esetében elég kellemetlen következményekkel járhatott volna. A régészeti leletek sem támasztják alá a szarvas sisak legendáját, mert különböző ásatásokon ugyan többféle viking sisak is előkerült, de szarv bizony egyiken sem volt.
Honnan származik a viking sisak legendája? A régi római történetírók elképesztő furcsaságokat állítva bizonygatták a birodalmukat állandóan fenyegető germán-barbár népek műveletlenségét, szinte állatias viselkedését. Az egyik forrás például azt írja: „Sisakjukon vadállatok és különféle szörnyetegek fejéhez és agyarához hasonló díszek pompáztak.” Némi igazság ugyan lehetett ezekben a leírásokban, de az biztos, hogy a barbár harcosok legfeljebb csak vallási szertartásaik során hordtak ilyen fejfedőt. Egyébként is ezek a leírások évszázadokkal korábban keletkeztek annál, mint hogy a vikingek Nyugat-Európában megjelentek volna. A későbbi korok történetírói mégis összemosták az ókori barbárokat a vikingekkel. És a szarvas sisak legendája kész tényként állott a történelmi leírásokban, művészeti alkotásokon, festményeken jelenítették meg. Igazán világhírűvé a német zeneszerző, Richard Wagner Nibelung gyűrűje című operájának köszönhetően vált. Az opera jelmeztervezői ugyanis ilyen sisakot adtak a marcona férfiak fejére a színpadon. Így vált általánossá a germán-barbár, kelta és viking harcosok ábrázolása szarvas sisakban. Annyira, hogy még a rajzfilmhős Asterix is igen tisztességesen feldíszített fejfedőt hord.
Ami viszont nem tévhit: A vikingek felfedezték és benépesítették Izlandot és Grönlandot, valamint Kolumbusz előtt 500 évvel eljutottak Észak-Amerikába, sőt meg is telepedtek ott. A vikingek bátorságát és hajóépítési tudásukat bizonyítja, hogy ilyen távoli és veszélyes utakra is vállalkozni mertek. De nem csak nyugati, hanem keleti irányban is nagyon aktívak voltak. A nagy, orosz folyókon áthajózva eljutottak egészen a Fekete-tengerig, ahol még az etelközi magyarokkal is kapcsolatba kerültek. És bármilyen meglepő, hatalmas szerepük volt a rusz-orosz állam megalapításában.
Tudtad?
Az egyik észak-amerikai expedícióban részt vett egy Tyrker nevű férfi, aki lehet, hogy a vikingekhez csapódott magyar ember volt. Ebben az időben ugyanis a magyarokat is türköknek nevezték Nyugat- és Észak-Európában.