Amikor I. Lajos király 16 évesen elfoglalta a trónt (1342-ben), elmondhatta, hogy stabil királyi hatalmat és virágzó államot örökölt apjától, I. Károlytól. Az államkincstár dugig volt arannyal és ezüsttel (az újonnan feltárt nemesfémbányákból származott a sok kincs), külső ellenség egyáltalán nem fenyegette Magyarországot, és a viszonylagos jólét miatt belső elégedetlenséggel vagy lázadással sem kellett az ifjú uralkodónak szembenéznie.
A tévhit: Lajos hódításai által Magyarország olyan hatalmas területű birodalommá nőtt, hogy partjait egyszerre három tenger mosta, mégpedig délen az Adriai-tenger (Horvátország révén), északon a Balti-tenger (Lengyelország megszerzésével), keleten a Fekete-tenger (Havasalföld és Moldva hódoltatásával).
Uralkodásának első éveit Lajos annak szentelte, hogy a nápolyi trónt megszerezze. Családi örökségként számított erre a trónra, hiszen dédapja Nápoly királya volt. Először békés eszközökkel próbálkozott. Csakhogy öccsét, András herceget (1345-ben) orvul meggyilkolták, pedig társuralkodóként vele együtt igazgatta volna a déli királyságot. Lajos ezután két hadjáratot is vezetett Nápoly ellen. Mindkét támadása sikeres volt. De különböző okok miatt végül mégis kénytelen volt lemondani az itáliai hódításairól.
A Magyarországgal szomszédos területek ellen vezetett hadjáratok azonban komoly sikereket hoztak a királynak. Magyarország fennhatóságát így aztán többek között Horvátország, Bosznia, Szerbia, Havasalföld és Moldva uralkodói is elismerték. De a tengeri nagyhatalomnak számító Velence ellen is sikeres háborút vívott Lajos, ami szintén azt mutatja, hogy ebben az időben a közép-európai államok sorából Magyarország nagyhatalomként emelkedett ki.
Lajos ráadásul nemcsak a nápolyi trónra, hanem a lengyel koronára is igényt tartott. Erre pedig egy szerződés alapján, amit apja, Károly kötött a lengyelekkel. Ez a terve is sikerült, így Lajos ettől fogva magyar és lengyel király is volt egyszerre.
A hódítások és a lengyel trón megszerzése ellenére is azonban a legendák sorába kell utalni „a három tenger mosta Magyarország partjait” elméletet. Attól ugyanis, hogy I. Lajos megörökölte a lengyel koronát, Lengyelország még nem vált Magyarország részévé. Mindössze arról volt szó, hogy a két országnak ugyanaz a személy lett az uralkodója. További probléma az elmélettel, hogy abban az időben Lengyelországnak tengere sem volt, hiszen a Balti-tenger környékét a Német Lovagrend tartotta ellenőrzése alatt. De a magyar befolyás (ami azonban semmiképp nem nevezhető uralomnak) alatt álló Moldva és Havasalföld területe sem ért el a Fekete-tengerig. Tehát igazából a három tengerből maradt egy, nevezetesen az Adriai-tenger, amely valóban a Magyarország által birtokolt Horvátország partjait mosta. Mindez azonban cseppet sem csorbítja I. Lajos királyunk érdemeit, aki valóban egy jólétben élő és nagyhatalomnak számító országot hagyott utódaira.
Tudtad?
A diósgyőri vár környékén, a bükki erdőségben Lajos király idejében a szarvason, őzön, vaddisznón kívül még medve és bölény is élt. Nem véletlenül volt ez a vár a király kedvenc tartózkodási helye. Udvarának fényűző ellátását vadászok, solymászok, íjászok, pecérek (kutyavezetők) hada segítette.