Hogy vad volt-e a Vadnyugat? A válasz egyértelműen igen. Azonban nem úgy, ahogyan azt a filmeken be szokták mutatni. Voltak ennek a legendás kornak legendává vált alakjai, tényleg létezett, sőt létezik a mai napig egy sor legendássá vált helyszín, fennmaradtak a Vadnyugat hírességeihez kapcsolódó tárgyak, emlékek, ugyanakkor az is igaz, hogy sok olyan félreértés is van a Vadnyugattal kapcsolatban, amelyet ideje eloszlatni.
Kevés olyan fogalom létezik, amiről az egész világon fiatalok és öregek számára is ugyanaz jut az eszébe, de a Vadnyugat mindenesetre ilyen. Szinte minden héten megy a tévében a mai napig olyan film, amely erről a korról szól. Telepesek és cowboyok kalandjairól, aranyásók és vasútépítők életéről, gonosz banditákról és az ellenük harcoló marcona sheriffről, esetleg indiánokról, akik hősies, de reménytelen küzdelmet folytatnak az Észak-Amerika középső és nyugati részét elözönlő fehér betelepülőkkel.
Tévhitek: a westernfilmek cowboyai szinte kivétel nélkül jól megtermett fehér bőrű férfiak, akik bőrnadrágban, jellegzetes kalapjukban, szivarvéget rágcsálva, nyakukban kendővel lovagolnak a végeláthatatlan prérin. Mindenkinek az oldalán legalább két pisztolytáska, és mindenki villámgyorsan tudja előkapni a fegyverét, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig a helyzet sokszor így kívánta, hiszen a filmek ábrázolása alapján a Vadnyugaton tombolt az erőszak, egymást érték a bank- és postarablások, lövöldözések, kocsmai verekedések. A mozivásznon vonatokra lovaikról felugráló banditák fosztják ki a békés utazókat vagy a pénzszállító kocsi páncélszekrényét, és rendszeresek az indiánok ellen elkövetett kegyetlenkedések is.
Nos, a Vadnyugat igazi arca azért erősen eltért a filmeken láthatótól. A helyzet az, hogy a cowboyok között rengeteg volt a mexikói és az olyan fekete bőrű, aki a rabszolgaságból felszabadulva adta marhahajcsárkodásra a fejét, de nem ismeretlen még a kínai(!) cowboy sem. A jellegzetes széles karimájú cowboykalap helyett a marhapásztorok leginkább hagyományos keménykalapot viseltek, és a Vadnyugaton bizony nagyon komoly szabályai voltak a fegyvertartásnak is. A legtöbb tűzharcra pont amiatt került sor, mert a hatóság emberei nem ismertek pardont azokkal szemben, akik e szabályt megszegték. A bankrablásokról pedig annyit, hogy a történészek szerint a Vadnyugat története során tíznél alig több ilyen történt!
Azok a banditák, akik mégis vállalkoztak ilyesmire, igen vakmerőek voltak, hiszen a korabeli bankfiókok úgy épültek, hogy kizárólag egy bejáratuk volt, tehát nem volt menekülési útvonal, így minden esetben tarthatott tőle a bankrabló, hogy kifelé menet a sheriff fogja várni csőre töltött fegyverrel. A vonatrablások sem úgy történtek, ahogy az a filmekben látható. A vonatrablók ahelyett, hogy menet közben felugráltak volna lovaikról a vonatra, inkább rendes utasnak kiadva magukat szálltak fel a szerelvényre, majd a préri egy elhagyatott részén állították meg a vonatot és kezdték meg az utasok vagy a páncélszekrény kifosztását. Az általánosan elterjedt tévhittel szemben az sem igaz, hogy a fehérek rendszeresen kegyetlenkedtek az indiánokkal. Volt ugyan néhány elfajult ütközet, de az indiánokat az európaiak által Amerikába behurcolt betegségek tizedelték meg leginkább.
A Vadnyugat legendás alakjai azonban tényleg léteztek. Billy, a kölyök valóban marhatolvaj és az egyik leghírhedtebb pisztolyhős volt, Jesse James tényleg vonatokat rabolt ki és a rajzfilmekből ismert Dalton-fivérek is jó pár gaztettet elkövettek. A törvény őreként Wyatt Earp tényleg az egyik legismertebb békebíró volt, aki hűséges társával Doc Holliday-jel az oldalán a Vadnyugat leghíresebb pisztolypárbaját vívta Tombstone városában a Clanton-McLaury bandával szemben.