Hosszú volt az idei tél. Farsang végén járunk, és csak nem akar eltakarodni a rossz idő. Segítsünk neki! Régi szokás, hogy február végén, amikor elbúcsúztatják a farsangot, elűzik a telet. Kiviszik a faluból, tüzet raknak, és elégetik. A tavaszi böjt előtt pedig még egy nagyot mulatoznak, bolondoznak, farsangolnak. A Csallóközben ilyenkor járnak a dőrék, Mohácson pedig a busók.
A mohácsi busók egy csapata vízen érkezik. Csónakkal kelnek át a Dunán. A többi csoport a városban gyülekezik. Összetalálkoznak és megkezdődik a felvonulás. Nagy zajjal, lármával végigvonulnak az utcákon. Kerepelnek, kolompolnak erősen. Mindegyik csapatnak saját zászlója van. Az első csapat viszi a koporsót. Van szalmabábu is. Este aztán hatalmas máglyát gyújtanak, rádobják a bábut és elégetik a koporsóval együtt. Megszabadulnak a rossztól. Most már lehet vigadni, táncolni, ugrálni a tűz körül – köszönteni az érkező tavaszt.
Hatalmasak ezek a busók és félelmetesek (bár a bundájuk egészen puha). Ráadásul rengetegen vannak, szóval aki akar, meg is ijedhet tőlük. Különösen félhetnek a szép leányok. Mert ha a busók ilyet látnak, odamennek hozzá, közrefogják, körbeugrálják és bekenik az arcát korommal. Vagy elrabolják (egy percre csak), amit a lányok nagyon élveznek.
A busókkal együtt vonulnak a maskarák. Ők népviseletbe öltözött leányok. Arcukat fekete álarc és csipkefátyol takarja. A menetet a jankelék kísérik, akik hamut, lisztet szórnak, és rongyzsákkal verik el a bámészkodó gyerekeket, ha csúfolódni mernének.
A máglyagyújtás pillanatai: