Mióta világ a világ, az emberek gyakran felkerekednek és útnak indulnak, hogy jobb, biztonságosabb helyet, kedvezőbb életkörülményeket találjanak az addigiak helyett. Családok, közösségek veszik a vándorbotot, de földrészünk, Európa múltjában volt olyan időszak is, amikor egész népességek vándoroltak rajta keresztül-kasul új hazát keresve.
A történészek a népvándorlás korának nevezik ezt a mintegy fél évezredet, amikor az ókornak mondott idők végén az addigi nagy birodalom, a Római gyengülni kezdett, majd szét is esett, s új államok, új birodalmak alakultak ki a területén, Európában. Sokféle népesség kereste akkoriban a helyét, némelyek az évszázadok során aztán eltűntek, beolvadtak környezetük más népei közé, mások máig itt élnek velünk, bárha a nevük azóta kicsit meg is változott. Nézzünk néhány népcsoportot ezekből az időkből!
A gótok
A harcias gótok eredetileg Európa északkeleti vidékein éltek, innen terjeszkedtek dél felé. Germán törzsek voltak. Híres királyuknak, Alariknak még Rómát is sikerült elfoglalnia és kirabolnia. Ez az esemény hatalmas megrázkódtatást jelentett az ókori Római Birodalom számára, jelezte a gyengülését, közelgő bukását, ami hamarosan be is következett.
A vandálok
Ők sem voltak a gótoknál kevésbé harciasak. (A vandál jelzőt ma is olyan emberre mondjuk, aki szándékosan pusztít, rombol.) Őshazájuk feltehetően ugyancsak Észak-Európában, a mai Norvégia, Svédország, Dánia területén lehetett. Nyughatatlan germán népek voltak ők is, századokon át vándoroltak először délnek, majd nyugatnak Európában. Királyságokat alapítottak a mai Spanyolország, Portugália területén, végül pedig a tengeren átkelve, Afrika földjén, ahol államuk vagy száz évig állt fönn Karthágó központtal. Híres királyuk, Geiserik innen indult seregével Róma ellen, s el is foglalta és kifosztotta az ekkor már egészen elgyengül birodalom fővárosát.
A hunok
Ez a pásztorkodó lovas nép a belső-ázsiai pusztákról vándorolt Európába. Először a kelet-európai rónákon hoztak létre erős birodalmat, lerohanták az ott élő népeket, köztük a gótokat, majd az Al-Duna vidékéig jutottak, s megjelentek a Kárpát-medencében, ahol megtelepedve hatalmas területek urai lettek. A Kárpát-medencében volt híres királyuk, Attila székhelye is. Innen indultak a hun seregek félelmetes hadjáratai Európa nyugati részei s Róma ellen. Bár Attila halála után birodalma gyorsan szétesett, ám a hun lovasok hadművészetét még sokáig emlegette az utókor.
Miért vándoroltak?
Számos oka lehetett annak, ha egy népcsoport felkerekedett, és odahagyva az addigit, új helyet keresett a megtelepedésre. Rákényszerülhetett erre természeti katasztrófa, pusztító szárazság, aszály miatt; akkor, ha nála erősebb nép lerohanta és elfoglalta a településeit; járvány vagy túlnépesedés miatt. De vették a vándorbotot akár csak olyankor is, ha termékenyebb területeket szerettek volna maguknak. A népvándorlás korában a nagy mozgások keleti irányból indultak, a belső-ázsiai és kelet-európai sztyeppékről, ahol a szárazságot okozó felmelegedés miatt az állattenyésztő népeknek egyre újabb legelők után kellett nézniük. Aztán megmozdultak Észak-Európa földműves germán törzsei is, akiket a termékeny déli vidékek csábítottak. Az ókor legvégén az addigi hatalmas, Európa jelentős részére kiterjedt Római Birodalom gyengülése ugyancsak nem egy törzsfőt, királyt ösztönzött hódító hadjárat indítására. Úgy látták, elérkezett az idő Róma elfoglalására és kirablására, a Birodalom területének megszerzésére.
Új hazák
A felbomlott Római Birodalom romjain új államok, barbár királyságok jöttek létre, s hosszabb-rövidebb ideig fenn is álltak. (A rómaiak barbároknak neveztek minden, a birodalmuk határain kívül élő népet.) Némelyik pedig olyan ország alapja lett, amely ma is létezik.