Ha mesélni szeretnénk a Brit-szigetek, köztük Nagy-Britannia régmúltjáról, sokféle népről kellene szólnunk. Hiszen az európai szárazföldtől északnyugatra fekvő szigeteken ugyancsak sok nép megfordult, hosszabb-rövidebb időre megtelepedett a korai századokban.
Érkeztek a szárazföldről kelta törzsek, britek, akikről a sziget a nevét is kapta, majd megszállták a rómaiak. A római hódítók visszavonulása után angol és szász törzsek vándoroltak be Észak-Európából – a későbbi angolszászok vagy röviden angolok róluk kapták a nevüket –, és jöttek Skandináviból a vikingek. A viking portyázók igencsak megkeserítették az angolszászok mindennapjait, sok csatát vívtak velük. Egy idő után aztán több viking letelepedett a szigeten, és megtanult békében együtt élni az angolokkal.
Hódító Vilmos
Viking ősei voltak Hódító Vilmosnak is, aki hatalmas sereg élén, hajókkal érkezett Normandiából Britanniába. A mai Franciaország északi részén fekvő normandiai hercegségbe korábban vikingek települtek, s innen indították fosztogató útjaikat az angolszászok ellen. Hódító Vilmos aztán a híres hastingsi csatában legyőzte az angol királyt,s uralkodásával új korszak kezdődött az ország történetében. Számtalan várat, erődöt, tornyot építtetett, ahonnét királyi birtokait irányította. Ilyen volt a híres londoni Tower is, aminek a neve tornyot jelent, s ma is áll. A királlyal együtt betelepült normann uraknak, nemeseknek és lovagoknak Vilmos földbirtokot juttatott. Az angolszász nemesség lassan háttérbe szorult, jórészt kicserélődött a normann előkelőkkel. A régi angolszász és az új normann szokások, hagyományok keveredéséből így aztán megszületett egy új Anglia.
A parasztok dolga
Ezekben a korai századokban a királyé volt a legnagyobb hatalom az országban, az uralkodó személye mindenkié fölött állt. A nemesemberek és a lovagok is engedelmeskedni tartoztak a királynak. Mindannyiuk jóléte viszont a földeket megművelő parasztok munkáján alapult. A parasztok különféle szolgáltatásokkal, adóval tartoztak uruknak, s az ő földjeit is kötelesek voltak megművelni. Cserébe uruk megvédte őket az idegenek fenyegetésétől. Kőből épült váraik veszély esetén a parasztok számára is védelmet nyújtottak.
Artúr király lovagjai
Számos legenda, monda született ekkoriban Angliában a lovagokról. Ki ne ismerné Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak legendáját vagy a híres tolvajfejedelem, Robin Hood történetét? A lovagok fontos szerepet töltöttek be azokban az időkben Angliában. Kiváló lovas harcosokként részt vettek a király hadjárataiban, őrizték a főurak várait. A becsület, a bátorság és a hűség példaképei voltak, amolyan mintának számítottak az alacsonyabb rangú emberek körében is. Lovagi tornákon bizonyították bátorságukat, nem utolsó sorban a hölgyek előtt.
Lovagkirályok
Nem egy híres uralkodót említhetnénk még az angol királyság korai századaiból. Oroszlánszívű Richárd, a kalandozó lovagkirály például a keresztes hadjáratokban tűnt ki és vált legendává. Nagy hajóhaddal indult a Szentföldre, hogy visszafoglalja az araboktól. Bár keveset tartózkodott Angliában, bátorsága és harci sikerei mégis népszerűvé tették őt. Földnélküli Jánost viszont a gyengesége tette híressé. Elvesztette Normandiát, ami addig az angol koronához tartozott, az alattvalóival is kegyetlenül bánt. A magas adók miatt a nemesek fellázadtak ellene, és miután legyőzték őt, olyan törvényt írattak alá vele, amely korlátozta a király hatalmát, a nemesekét viszont megerősítette. Ez a törvény fontos dokumentum lett Anglia további fejlődésében.
Tudtad?
Az angol lovagok királyukat a Szentföldre is elkísérték, hogy a keresztény hitért harcoljanak a pogányok ellen. A hit hős védelemezője volt Oroszlánszívű Richárd is, aki 1189 és 1199 között uralkodott.