Nagy fordulattal járt Európa történetében Konstantin császár döntése, aki a sok üldözés után végre engedélyezte az új vallás, a keresztény hit gyakorlását. Alig fél évszázaddal később pedig már a kereszténység volt az addig sokistenhitű rómaiak hivatalos vallása. A Római Birodalom nyugati fele hamarosan összeomlott, és Európában sok kisebb-nagyobb királyság alakult. A formálódó új országok miközben a kereszténységet, úgymond, megörökölték, a régi római hagyományokból is sokat merítettek.
A királyok hamar rájöttek, hogy az egyház támogatásával megerősíthetik a hatalmukat. Cserébe templomokat építtettek, és fontos tisztségeket adományoztak az egyház vezetőinek, papjainak. A középkori uralkodókat gyakran maga a pápa vagy a püspökök koronázták meg, amivel azt hangsúlyozták, hogy uralkodásukat az Isten is támogatja. Ugyanakkor az az egyház hatalmának a növekedését is bizonyította.
A pápaság intézménye
A középkorban a római pápa egyszerre volt az egyház vezetője és Európa egyik legnagyobb hatalmú uralkodója. Péter apostol utódjaként Rómában székelt. A Nyugatrómai Birodalom összeomlását követő zavaros időkben az egymást követő pápák az egyház dolgain túl a világi uralkodók hatalmi ügyeiben is egyre nagyobb szerephez jutottak. Uralkodókkal tárgyaltak, koronázásokat végeztek, még háborúkat is támogattak. Mindenképpen arra törekedtek, hogy az egyház független maradjon a világi uralkodóktól. A királyok viszont nem szerették, ha a pápa beleszólt a döntéseikbe. Némelyik uralkodó szembe is szállt velük, ám a pápák ilyenkor az egyházból való kiközösítéssel (kiátkozással) fenyegették meg őket, ami komoly fegyver volt a kezükben. Hiszen az egyszerű, vallásos emberek nem akartak olyan királyt szolgálni, akit a pápa hitetlennek mond. IV. Henrik német-római császár például rongyos öltözetben indult zarándokútra Canossa várához, hogy elnyerje a pápa, VII. Gergely bocsánatát.
A nagy egyházszakadás
De viták zajlottak az egyházon belül is, s nem maradt egységes a kereszténység sem. A nyugati, katolikus és a keleti, ortodox kereszténység közötti nagy egyházszakadás hosszú folyamat eredménye volt. Miközben a Római Birodalom két fele, a nyugati és a keleti fokozatosan eltávolodott egymástól, az egyházon belül is egyre nagyobbak lettek a különbségek. A nyugati egyházban a pápa volt a legfőbb vezető, keleten a bizánci egyházban a konstantinápolyi pátriárka közösen irányított más ortodox püspökökkel. A nyugati egyházban latinul miséztek, a keletiben a helyi nyelveket használták. A legnagyobb töréspont akkor következett be, amikor a pápa és a pátriárka kölcsönösen kiközösítették egymást, ezzel végleg különvált a római katolikus és a keleti ortodox egyház.
A keresztesek hadjáratok
A középkor nagy és szerfelett ellentmondásos eseményei voltak a Szentföldre vezetett keresztes hadjáratok . A Szentföld, vagyis az a terület, ahol Jézus egykor élt, ezekben az időkben az arab népek és az iszlám vallás uralma alá került. A keresztény zarándokok ugyan látogathatták Jeruzsálemet, de az egyre több veszéllyel járt. Ezért II. Orbán pápa arra buzdította a híveket, hogy foglalják vissza a Szentföldet. Cserébe azt ígérte, hogy aki harcol, annak Isten megbocsátja minden bűnét. Így aztán királyok, lovagok és egyszerű emberek indultak el Európából, hogy „felszabadítsák” a Szentföldet. Közben új államokat alapítottak, és hatalmi harcokba keveredtek – mindezt a hit, a kereszt nevében.
A kereszteslovagok
Sokan vallásos lelkesedésből indultak útnak, mások viszont a gazdagságot és a hírnevet keresték. Oroszlánszívű Richárd angol király, Rőtszakállú Frigyes német-római császár, IX. Szent Lajos francia vagy II. András magyar király mind híres uralkodók, akik részt vettek a keresztes háborúkban. A legelső hadjárat végén a keresztesek elfoglalták Jeruzsálemet, és megalapították a Jeruzsálemi Királyságot, majd több kisebb keresztény államot is létrehoztak az Arab-félszigeten. Közben állandóan harcban álltak az arabokkal, és csak folyamatos európai utánpótlással tudták megtartani a meghódított területeket. Végül Szaladin egyiptomi szultán, a híres hadvezér visszafoglalta Jeruzsálemet, a kereszteseket pedig fokozatosan kiűzték a Szentföldről. A keresztes hadjáratok nagy hatással voltak Európára és a Közel-Keletre egyaránt. Megerősítették a pápai hatalmat, hiszen a pápák a hadjáratok indításával bizonyították, hogy képesek egész Európát mozgósítani egy közös cél érdekében. Jelentősen megnövekedett általuk a földrészek közötti kereskedelem, Európába rengeteg keleti áru és vele tudás érkezett, az európaiak ekkor ismerkedtek meg az arab tudományokkal. A Bizánci Császárságot ugyanakkor meggyengítették a hadjáratok, ami elősegítette az iszlám vallás és a törökök előretörését Európában.