Nagyon régen, több mint ezer évvel ezelőtt a magyarok ősei valahol messzi keleten, az Urál-hegység környékén, Európa és Ázsia határán éltek.
A ligetes, füves vidéken állatokat tartottak, és mellette a földet is megművelték. Méneseikkel, gulyáikkal, nyájaikkal nyáron hűvösebb, északi területek legelőire vonultak, télen enyhébb éghajlatú, déli tájakra húzódtak. Ha meg elfogyott a jó legelő, odébb vándoroltak. Lovas nomádok módjára éltek, s kiválóan értettek az állatokhoz, különösen a lovakhoz. A juh gyapjából készült nemezsátrakban, jurtában laktak, amelynek közepén tűz ropogott, füstje kacskaringózva szállt ki a jurta tetején hagyott résen. Több nemzedék, idősek, fiatalok és gyerekek együtt éltek egy nagycsaládban. Az egy helyen lakó és közösen gazdálkodó nagycsaládokat pedig a törzs szervezete fogta össze. Vándorlásaik során sok más néppel kapcsolatba kerültek, akiktől sok új dolgot átvettek, s maguk is átadtak nekik a saját kultúrájukból. Addig vándoroltak nyugat felé, míg egyszer csak eljutottak a Kárpát-medencébe, a mai hazájukba.
Ugor, megyer, magyar
A magyar népnév nagyon régi. A középkori krónikáink szerint a vezető törzs neve volt a megyer, amely aztán magyar alakban kiterjedt az egész népre. Más népek ugyanakkor másként nevezték a magyarokat. A régi ószláv írásokban ugorok vagy ogurok, a bizánci és latin forrásokban ungri néven említik őket. Akkoriban úgy vették, hogy a magyarok rokonságban, esetenként szövetségben állnak más nomád népekkel, így a hunokkal. A nevek alakulásával lett a magyarok későbbi latin neve hungarus, Magyarországé pedig Hungaria. A hungarus szó az alapja a magyarok megnevezésének a legtöbb mai idegen nyelven. A két nép, a hun és a magyar kapcsolatáról s a magyar nép eredetéről szól a Hunor és Magor monda.
A honfoglalók
Hosszú volt az út, sok vidéken át vezetett, míg a magyar törzsek a Kárpátokig eljutottak. A Fekete-tenger északi partján, Etelközben, a folyókkal szabdalt, nagy szállásterületükön történt, hogy a rokon törzsek szövetséget kötöttek egymással, és az élére fejedelmet választottak, Álmost, majd a fiát, Árpádot, akik a megyer törzs vezérei voltak. A törzsek harcosai ekkoriban kezdek nyugatra járni portyázni. Mivel nagyszerűen lovagoltak, és híresen jól bántak az íjjal – lóhátról akár hátrafelé is nyilaztak –, az európai uralkodók gyakran meghívták őket, hogy segítsék csapataikat a háborúikban. A magyarok híre bejárta egész Európát, nomád lovas harcmodoruk – hogy tudniillik meglepetésszerűen támadtak, és csapdába csalták az ellenséget – félelmetes ellenféllé tette őket. A Kárpát-medencébe Árpád fejedelem vezetésével érkeztek, s termékeny földet, halban gazdag folyókat, védelmet nyújtó, óriási hegyvonulatokat találtak. Itt érezték csak igazán, hogy célba értek. El is határozták, hogy ez lesz az új otthonuk. A magyar történelemnek ezt a fontos fejezetét hívjuk honfoglalásnak.
Új hazában
A Kárpát-medencében letelepedve elődeink élete sok dologban megváltozott. Mindennapjaikban, gazdálkodásukban ugyan továbbra is fontos helye volt az állattartásnak, lovat, szarvasmarhát, juhot tartottak, ám a földek megművelésével is egyre többet foglalkoztak. Az új hazában felvették a kereszténységet, ami ugyancsak jelentős átalakulásokkal járt számtalan területen. Addig a saját vallásuk szerint éltek. Hittek a természet erejében, és tisztelték az ősöket. Isteneikkel és az elhunyt elődökkel a táltosok tartottak kapcsolatot, akik egyben gyógyítók és tanácsadók is voltak.
Az államalapítók
A keresztség felvételével párhuzamosan született meg a magyar állam. Géza fejedelem ugyanis felismerte, hogy ha a magyarok meg akarnak maradni Európában, alkalmazkodniuk kell az új környezetükhöz. Ezért lépéseket tett a kereszténység felvétele felé, és kapcsolatokat keresett a nyugati uralkodókkal. Apja halála után István sok küzdelem árán megszilárdította a törzsek feletti hatalmát. Legyőzte legfőbb ellenfelét, Koppány vezért, majd 1000-ben királlyá koronáztatta magát a pápától kapott koronával. Ezzel létrejött a Magyar Királyság. István erős kezű uralkodóként rendet tett az országban, templomokat építtetett, püspökségeket alapított és törvényeket hozott. A törzsek szálláshelyeit megyékké alakította át, melyeket ispánok irányítottak, s lassan kialakult az új államszervezet.
A Magyar Királyság történetének első századai tele vannak nagy küzdelmekkel, csatákkal és bölcs uralkodókkal. Ekkor alapozódott meg mindaz, amik ma vagyunk, s ahogy ma élünk és beszélünk.