Amikor a legendás felfedező, Kolumbusz Kristóf hajóival útnak indult az Atlanti-óceánon, az volt a célja, hogy gyors utat találjon Európából Indiába. Arra nem számított, hogy egy addig ismeretlen, új földrészre jut. A lakókat, akikkel az óceán túloldalán találkozott, rögtön el is nevezte indiánoknak, azaz indiaiaknak, hiszen úgy hitte, Indiában jár. Még nem tudhatta, hogy a földrészen egy háromezer éves kultúrát is találnak majd az utána jövők, a maják birodalmát.
A városok népe
A közép-amerikai maja népek kultúrája az egyik legfejlettebb volt a Kolumbusz előtti Amerikában. Az építészet, a matematika, a csillagászat vagy akár az orvoslás terén elért eredményei az ősi Egyiptom eredményeihez vethetők. A maják már a kezdeti időkben kukoricát, babot, tököt, chilipaprikát termesztettek. Falusias településeik a népesség gyarapodásával egyre nagyobbak lettek, városokká nőttek. S ahol sok a lakos, ott az épületek is egyre nagyobbak. Kőtemplomok, piramisok, paloták épültek a korábbi fakunyhók helyett. Például a ma romjaiban ismert korai maja város, El Mirador közepén álló piramis több egyiptomi piramisnál is nagyobb lehetett. A lakosság számának növekedésével azonban a gond is egyre több lett, a városok egyre többet viszálykodtak, háborúztak egymással, aminek következtében sok város elnéptelenedett, és a maja kultúra hanyatlásnak indult. Igaz, a hanyatlás egyik oka a túlnépesedés is lehetett. A birodalom legnagyobb virágzása idején ugyanis vagy tíz-tizenöt milliós népesség is élt a térségben. Ennyi embert pedig az akkori mezőgazdaság egyszerűen nem tudott eltartani. Az európaiak érkezése idején a maja civilizáció már hanyatlóban volt. Emlékét azonban máig őrzik a hatalmas építményeik maradványi, a maja romvárosok és az utódok, akik ma is ott élnek ugyanazokon a területeken Közép-Amerikában, és sok ősi maja hagyományt éltetnek tovább.
Piramisok a dzsungelben
Nagyot alkottak a maják az építészetben. Az egykor nagy és virágzó városaik még romjaikban is lenyűgözik a turistákat. Az őserdővel benőtt romok egy részét már feltárták a régészek, s a látogatók elképzelhetik belőlük az egykori nagyságot. A maja piramisok sok célt szolgáltak. Egyszerre voltak a hatalom központjai, az uralkodók síremlékei, de a csillagászati megfigyeléseket is innen végezték. Leginkább azonban templomként használták őket, ahol ünnepek alkalmával a papok és az uralkodók a szertartásokat végezték. A maja hitvilágban fontos szerepe volt az áldozat bemutatásának, amivel az istenek kegyeit kívánták elnyerni.
Jaguárok, kígyók világa
A maják hite szerint a világ három részre oszlik, égre, földre és alvilágra. Az ég az isteneké, a föld pedig az embereké. Utóbbit egy lapos korongként képzelték el, amit négy állat, jaguárok vagy kígyók tartanak. Sok istent tiszteltek, akik szoros kapcsolatban álltak a különféle természeti jelenségekkel, égitestekkel, de az egyes emberi tevékenységeket is hozzájuk kötötték. A legfontosabb isten Itzamna, a teremtés és az írás istene volt. Chac, a viharok és az eső ura a bőséget biztosította a mezőgazdaság számára. Kukulkán, a tollas kígyóisten a nap és a szél isteneként befolyásolta a termékenységet, a művészeteket, a kultúrát.
Hieroglifák, színek, díszek
Az istenek, jelképek, állatok ábrázolása megjelent a maják írásában, díszítette az épületeket, a kerámiákat, a szobrokat. A maják, az egyiptomiakhoz hasonlóan, hieroglif írást használtak, melynek írásjelei különféle ábrákból alakultak ki. Cserépedényeik díszítési technikái ugyancsak rendkívül fejlettek voltak. Templomaikat, palotáikat aprólékosan kidolgozott, óriási domborművekkel ékesítették. Gazdagon bántak a színekkel is. Különösen kedvelték a kék, a piros, a sárga és a zöld színt, melyeket különféle ásványi, növényi és állati anyagokból állítottak elő.
A számolás mesterei
A maja matematikusok az elsők között fedezték fel és alkalmazták a nullát. A semmi meghatározására a legtöbb korai kultúrában nem használtak számjegyet, pedig a nulla bevonásával sokkal könnyebben lehet számításokat végezni. Rendkívül részletesek és pontosak voltak a naptáraik. Használtak a maihoz hasonló 365 napos naptárt, de hosszú számítású naptáraikban több ezer éves időszakokat is le tudtak jegyezni. Az időnek és a naptáraknak rendkívül fontos szerepe volt a maja vallásban is, mivel az időt körkörösen múlónak képzelték el, amiben az egyes történések újra és újra megismétlődnek.
Baka L. Patrik