A szláv népek története Európa keleti felén, valahol a mai Lengyelország, Ukrajna és Fehéroroszország területén kezdődött.
Azokban a régi időkben nagy erdőségek, mocsaras, lápos vidékek terjengtek arrafelé. Az emberek halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Később kis falvakat alapítottak, és egyre inkább beletanultak a földművelés és az állattartás mesterségébe. A nagy népvándorlások idején aztán náluk is mozgalmassá vált az élet. Sokan útra keltek, hogy új hazát keressenek maguknak. Egyes csoportok dél felé, a Balkánra, mások nyugatra, a mai Csehország és Szlovákia területére vándoroltak, de voltak olyanok is, amelyek mind keletebbre, a mai Oroszország irányába mentek, és egyre nagyobb területeket népesítettek be. Így alakult ki a szláv népek három nagy csoportja, a nyugati, a keleti és a déli szlávoké.
Kik a szlávok?
A szláv népnév nagyon régi, először valószínűleg a szlávok saját maguk használták. A tudósok úgy gondolják, az eredeti szó valami olyasmit jelenthetett, hogy emberek, nép. Vagyis a szlávok egyszerűen csak magukra gondoltak, amikor ezt a szót használták. Egyes kutatók szerint a név összefügghet a szlóvo szóval, ami a szláv nyelvekben szót vagy beszédet jelent. Azt fejezték ki vele, hogy érthető nyelven beszélnek, szemben az idegenekkel, akiket nem értettek, s akiket ezért némáknak, vagyis nem beszélőknek neveztek. Ez lehet az alapja a nemec (német) népnévnek is a nyelvükben.
A természet emberei
A korai szlávok egyszerű, de találékony emberek voltak. Ügyes kézművesekként agyagedényeket készítettek, fából és csontból való tárgyaikat díszes faragásokkal ékesítették, lenvászon és gyapjú ruháikba színes mintákat szőttek. Hétköznapjaikban és ünnepeiken egyaránt különleges szerephez jutottak a hiedelmek. Tisztelték a természet szellemeit, úgy hitték, az erdőnek, a folyónak, a háznak, mindennek van saját lelke. Mielőtt keresztényekké lettek volna, több istenben hittek. Az egyik legfontosabb köztük Perun a mennydörgés és a harc istene volt. Erős, szakállas harcosnak képzelték őt, aki egy nagy baltával vagy kalapáccsal szórja a villámokat az égből. Velest az alvilág, a víz, az állatok és a gazdagság isteneként kicsit ravasz és titokzatos jellemnek gondoltak, aki gyakran harcolt Perunnal. Perun az égből, míg Veles a föld alól támadt. Küzdelmük azt jelképezte, ahogy az emberek a jó és a rossz, a rend és a káosz között egyensúlyoznak a világban.
A két hittérítő munkája
A régi hit helyébe aztán egy új lépett, a kereszténység, ami lassan, de biztosan a szlávok között is elterjedt. Először a déli és a keleti szlávok találkoztak a Bizánci Birodalom felől terjedő vallással, amely új ünnepeket, új szokásokat vitt az életükbe. Fontos szerepe volt ebben két bizánci hittérítőnek, Cirillnek és Metódnak. A testvérpárt a morva fejedelem hívta udvarába, hogy segítségükkel, a kereszténység terjesztésével megerősítse államát. Cirill és Metód nemcsak hirdették az új tanokat, hanem szervező munkájuk nyomán egy szláv nyelvű egyház is létrejött, mellé pedig még írást is alkottak. Ez volta glagolita ábécé. Az írástudó szlávok eztán a saját nyelvükön olvashatták a Bibliát. Cirillt és Metódot ma is a szláv írásbeliség apostolainak tartják, és szentként tisztelik őket a keleti és a nyugati keresztény egyházban egyaránt.
Az államalapítók
A következő századokban a különböző szláv népcsoportok más-más utat jártak be, de mindegyiküknél akadtak erős kezű vezetők, akik irányításával több önálló állam is létrejött. A keleti szlávok legendás vezetője egy viking volt, Rurik, akit azért hívtak maguk közé, hogy rendet tegyen Novgorod városában. Ez a rendrakás pedig olyan jól sikerült, hogy Rurik utódai aztán több száz éven át uralkodtak az országban. A keresztséget náluk először Vlagyimir fejedelem vette fel, és ezzel megszilárdította a Kijevi Rusz nevű szláv államot, ami a mai Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország alapjának is tekinthető.
A nyugati szlávok sokban hasonló utat jártak be. A Visztula folyó mentén élő törzseket Mieszko fejedelem fogta össze, megkeresztelkedett, s így fia, Boleszláv már királyként uralkodhatott a lengyel trónon. Az elsők között jött létre Pribina fejedelemsége, aki nyitrai központjában egy templomot is felszentelt. A Cseh-medence törzseit Szent Vencel egyesítette, I. Boleszláv pedig népével együtt kereszténnyé lett. Az első bolgár birodalmat a déli szlávok hőse, a bolgár Aszparuh kán alapította, aki ugyan nem volt szláv, de a népe fokozatosan elszlávosodott, így rá is mint egy szláv állam alapítójára tekinthetünk.
A szláv népek kiterjedt családja egy közös tőből ered. Ha manapság tökéletesen nem is értik egymás nyelvét, az mégis ismerősen hangzik a számukra, és sokkal könnyebb megtanulniuk, mint más nyelveket. A testvériség gondolata máig él köztük, ereje ma is összeköti őket.