Biztosan tudod, hogy a nyár közeledtével egyre csak hosszabbodnak a nappalok, mert a nap egyre később és később nyugszik le. Ezért aztán nyáron sokszor előfordul, hogy még világos van, és mi már szeretnénk lefeküdni aludni.
Ha olyan szerencsés vagy, hogy az alvásban nem zavar a napfény, akkor mondhatnád, hogy a menő masinák utolsó otthoni szerkezetére, a redőnyre nincs is szükséged. Az emberek többsége viszont sötétben szeret aludni. Nekik a redőny igenis nagyon fontos, és ha hiszed, ha nem, ez a szerkezet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik.
Miért nem gép a redőny?
A redőnyt nem véletlenül nem nevezzük gépnek. A gépek jellemzője ugyanis, hogy bekapcsolás után maguktól működnek, mert a bennük lévő szerkezetet egy motor folyamatosan hajtja. A redőny viszont magától nem működik, nekünk kell a saját kézi erőnkkel mozgásba hozni. Az elmés szerkezetet az 1800-as évek közepén, Franciaországban találták fel. Korábban az ablakok elé vastag deszkalapot, nehéz sötétítő függönyöket vagy láncokra szerelt deszkákat raktak (az utóbbit hívták reluxának). Ezek még sok fényt beengedtek, hiszen a teljes fényzárás nem is olyan egyszerű feladat! Gondolj csak bele, ha csak egy icipici rés is marad az ablak és a függöny vagy reluxa között, azon rögtön be is jön egy kis fény, és a szoba nem marad teljesen sötét. A redőny feltalálásával ez a probléma megszűnt, mert az egyetlenegy fénysugarat sem enged be az ablakon. Mégis hogyan lehetséges ez? Nos, a válasz a redőny felépítésében és működésében rejlik.
Hogyan működik?
A redőny legfőbb része egy nagy műanyag lap, ami az ablakot kitakarja. Az ablak felett aztán van egy nagy doboz, a redőnytok (néhol elrejtik a falban, és nem is látszik), abban meg egy hosszú cső, egy tengely. Felhúzásakor erre a tengelyre tekeredik fel a redőny a tokjában. Hogyan, hiszen a sima műanyag lap nem hajlik meg annyira, hogy egy csőre fel tudjuk tekerni? Úgy, hogy nem egy, hanem sok-sok darabból áll, amiket ráadásul egymásba lehet csúsztatni. Ezek a redőnylécek már el tudnak annyira fordulni, hogy a redőnyt fel tudjuk tekerni egészen picire. Ötletes megoldás, ugye? A redőnytokba viszont nem tudunk benyúlni, ezért a tekeréshez még egy feszes zsinór is kell, amit gurtninak nevezünk. A gurtni az ablakon belül, a redőny meg azon kívül van. Ez úgy lehetséges, hogy az ablakkereten van egy lyuk, benne két pici görgő. Ezeken keresztül jut a gurtni a tengely végéről az ablakon belülre.
Állandóan feszes, de mitől?
Már csak az az egy kérdés maradt, hogy a gurtni mitől feszes olyakor is, amikor a redőnyt felhúzzuk? A válasz a szerkezet legérdekesebb része: egy kis műanyag doboz az ablakkereten, az automata. Ebbe fut be a gurtni. Egy laprugó van benne, amely a rugalmas energiája miatt állandóan le akar csavarodni, így a rákötött gurtnit jól behúzza akkor is, mikor a redőnyt felhúzzuk. Ha pedig a redőnyt le akarjuk ereszteni, az automatából egyszerűen csak kihúzzuk a feltekeredett gurtnit, és így a lapot könnyen le tudjuk ereszteni. Nem is olyan egyszerű ez a szerkezet!
Sokféle megoldás lehetséges
Ma már sokféle redőny létezik, a modernebb házakban még automatikusan működő is. Ezeket már hívhatjuk gépeknek, mert gombnyomásra működő motorjuk van, ami a tengelyt forgatja. Aztán vannak egyszerűbb megoldások, rolók is. A roló lapja nem műanyag, hanem vastag szövet, ami olyan picire fel tud tekeredni, hogy nem is kell neki külön tok. A tengelyük belsejében van egy rugó, így gurtnira sincsen szükség a felhúzásukhoz, maguktól felugranak.
A tudósok szerint a pihentető alváshoz mindenképp sötétre vagy legalább félhomályra van szükség. Ha ugyanis világosban fekszünk le, az alvás és ébrenlét egyensúlyának a szabályozása összezavarodik bennünk, és később nehezebben tudunk majd elaludni még akkor is, ha fáradtak vagyunk. A napsütéses nyári hónapokban ezért mindenképpen próbáld ki a sötétítést, hidd el, sokkal kipihentebben fogsz reggel ébredni.