Részlet a Tündérnaptár (Panka és Csiribí 4.) című könyvből
Régóta tartott már a tél. Csiribí, az erdei tündérfiú kicsit rá is unt már a szánkózásra, korcsolyázásra, hógolyózásra.
– Mit lehet csinálni februárban? – töprengett, miközben a barátnője, Panka tölgyfa házában ücsörgött a kandalló előtt. – Megvan! Hiszen ilyenkor szokás farsangi mulatságot rendezni! Figyelj, Panka! Meghívjuk az összes barátunkat egy nagy álarcosbálra!
– Küldjünk mindenkinek meghívót! – javasolta Panka.
A két kis tündér nekifogott a munkának. Annyi meghívót írtak, hogy Rigó Janó, a postás alig győzte kézbesíteni. Hamarosan már mindenki a szombati nagy mulatságról beszélt. Az erdő lakói jelmezeket varrtak, és közben azt találgatták, vajon ki minek fog öltözni. Csiribí két legjobb barátjával, Jocóval, a mókusfiúval és Borz Misivel feldíszítette a termet. Pankának is rengeteg volt a dolga. Elvállalta, hogy süt egy jókora adag farsangi fánkot, és persze a jelmezét is el kellett készítenie. Péntek délután Rigó Janó kifulladva szállt le Panka erkélyén.
– Levelet hoztam a városból, Panka!
A tündérlány már olvasta is:
Kedves Panka és Csiribí!
Köszönöm a meghívást! Számíthattok rám! Csak aztán meg ne ijedjetek tőlem!
Üdvözöl, a félelmetes Bonifác
– Vajon minek fog öltözni?
– Bonifáctól minden kitelik – jelentette ki elégedetten Csiribí.
Hamarosan felvirradt a várva várt nap. Délután háromra minden készen állt a mulatság megkezdéséhez. A sziklacsarnokban girlandok, lampionok pompáztak, az asztalokon illatos sütemények, a poharakban szörp. Sorra érkeztek a vendégek. Elsőként Jocó és Emma, a mókustestvérek. Jocó vad indiánnak öltözött, Emma királylányruhát és csillogó koronát viselt. Csiribí lovagi sisakban, karddal az oldalán köszöntötte őket.
Hamarosan belibbent Panka is, tálcán hozta a beígért farsangi fánkot. Amióta megtanult a saját szárnyain levegőbe emelkedni, rengeteget gyakorolt. Most kecses szárnycsapásokkal, lepkének öltözve repkedett a barátai körül. Közben megérkezett Nyest, Borz Misi és a süntestvérek, vagyis egy vad oroszlán, egy szellem és két tüskés hátú krampusz. Lassan megtelt a terem.
– Már csak Bonifác hiányzik! – sóhajtott elégedetten Csiribí.
Ebben a pillanatban szárnysuhogás hallatszott, és beszállt a terembe egy zöld pikkelyes, háromfejű sárkány. Mindhárom fejéből sűrűn gomolygott a füst, hátán csillogó ruhás tündérlány feszített.
– Hurrá, megjött Bonifác! – kurjantott Csiribí.
– Rabolt magának egy királylányt is! – tette hozzá Jocó.
– Bocsánat, laknak errefelé tündérek? – kérdezte félénken a sárkányon ülő tündérlány.
– Nem! Itt csak lovagok, indiánok, szellemek és más fura lények vannak! De ne féljen, szép hölgy, máris megmentjük! – kiáltott Csiribí, és előrántotta a kardját. – Gyerünk, Bonifác, védd magad! – azzal nagy kardsuhogtatással elindult a sárkány felé.
A tündérlány rémülten kapaszkodott a sárkány egyik nyakába. A sárkány szabadon maradt két fejét Csiribí felé fordította, és vad morgással vörös lángokat fújt rá.
– Azt a mindenit! – álmélkodott Csiribí. – Bonifác, te még tüzet is tudsz fújni? Ezt hogy csináltad? Gyere, Jocó, egyedül nem bírok vele!
Csiribí harciasan csapkodott kardjával a sárkány körül, Jocó indiánüvöltéssel rohangált körülötte. A többiek a hasukat fogták a nevetéstől. Biztos, hogy a tűzfújó sárkány lesz a jelmezverseny győztese! De mielőtt még a hős lovag és az indián levágta volna Bonifác sárkány mindhárom fejét, nagy csörömpölés hangzott a sziklacsarnok párkánya felől. A következő pillanatban hörögve, morogva, füstöt fújva bedöcögött egy másik sárkány is. Ennek csak két feje volt, testét bordó és vörös pikkelyek borították, és szájából hatalmas fehér fogak meredtek elő.
– Segítség! Egy igazi sárkány! – sikított Panka.
A csarnokban hatalmas lett a kavarodás. A rémült vendégek a terem sarkába hátráltak. Csak Csiribí, Jocó és az oroszlánbőrbe bújt Nyest maradtak a háromfejű sárkány mellett.
– Gyerünk, Bonifác! Ijessz rá erre a fenevadra! Segítünk neked! – bökte meg Csiribí a háromfejű sárkány oldalát.
A háromfejű sárkány, hátán az egyre rémültebben kapaszkodó tündérlánnyal lassan megindult a vörös pikkelyes betolakodó felé. Amikor már elég közel került, hatalmasat fújt, hogy csak úgy csapkodtak a lángok mindenütt. A kétfejű sárkány is összeszedte magát, hogy visszavágjon: addig morgott és hörgött, amíg orrlyukából szürke füst tört elő.
– Gyerünk, ne hagyd magad! – biztatta Csiribí a háromfejűt, aki akkora lángot fújt, hogy a kétfejűnek megperzselődött a taraja. Ebben a pillanatban a kétfejű sárkány oldalán kinyílt egy kis ajtó, és kiugrott belőle Bonifác. Mérgesen kiabált a háromfejű sárkányra és a mellette feszítő Csiribíre:
– Megbolondultatok? Tönkreteszitek a jelmezem! Egy hétig készítettem!
Csiribínek leesett az álla.
– Te voltál a kétfejű sárkány? De akkor ki a háromfejű?
– Ő Rolf, az én sárkányom – mondta sírós hangon a tündérlány, és próbálta lecsillapítani az egyre mérgesebben fújtató állatot.
– És ki vagy te? – kérdezte Csiribí egyre jobban csodálkozva.
– Nelly, Angliából. A Fekete-tenger partjához igyekszem, csak megálltam itt pihenni. Azt reméltem, hogy találok errefelé tündéreket, akiknél szállást kapnék éjszakára.
– Én tündér vagyok! – húzta ki magát Csiribí.
– Én is! – tette hozzá Bonifác, és már csöppet sem látszott mérgesnek.
– És én is – röppent előre Panka a bámészkodók közül.
– De azt mondtátok – nézett körbe értetlenül a tündérlány –, hogy…
– Csak vicceltünk! – vágott közbe Csiribí.
– Tudod, ma farsang van nálunk. Mindenki jelmezbe bújt, és úgy tesz, mintha nem is ő lenne az. Látod, én pillangónak öltöztem – magyarázta Panka.
– Én pedig – kezdte Bonifác, de nem fejezte be a mondatot, csak legyintett egyet.
– Nagyon jó sárkányjelmezt készítettél – mosolygott rá Panka. – Félelmetesebb, mint Rolf.
– Igen, én is nagyon megijedtem tőle – bizonygatta Nelly.
Bonifác elégedetten húzta ki magát. A kis angol tündér most Pankára nézett:
– Megengeditek, hogy itt maradjak holnap reggelig?
– Persze!
– De ugye velünk maradsz a farsangi mulatságon is? – kérdezte Bonifác.
– Szívesen – mosolyodott el Nelly.
– Hurrá! Akkor kezdődhet is a tánc! – kiáltott Csiribí.
Pásztohy Panka rajzai