A zsidó kalendárium szerint 5522. tirsi hónap hetedik napján (azaz 1762. szeptember 25-én) a Schreiber szülőknek kisfiuk született.
Az ószövetségi hagyomány szerint a születését követő nyolcadik napon a brit milá szertartás keretében a zsidó nemzet nagy prófétájának és vezérének nevét, a Mojschét (Mózes) kapta. Kicsi kora óta rendkívüli gyereknek tartották. Amikor Schmuel, az apja megállapította, hogy a fiúnak kivételesen jó az emlékezőtehetsége, és ahelyett, hogy az utcán játszana a többi gyerekkel, inkább tanul, az első tanítójává vált. A zsidó fiúk már három-négy éves koruktól fogva chéderbe jártak, ahol írni és olvasni tanultak.
A kis Mojschele folyékonyan olvasta a réges-régi héber szövegeket, a zsidók minden fontos és okos könyve ugyanis ezen a nyelven íródott. Sok-sok imát kívülről tudott, nemcsak héberül, hanem a szintén nagyon régi arámi nyelven is. Később felkeltették érdeklődését a Talmud szövegei: ebbe jegyezték fel a művelt férfiak nemzedékei a fontos zsidó törvényeket, a vallási előírásokat, a történelmi eseményeket s mindazt, amit a környező világban tapasztaltak. A Talmudban rögzítették gondolataikat és tapasztalataikat, az emberek közti viszonyokról való felfogásukat vagy a világ és a zsidó kultúra szépségeit. Évszázadokon át figyelték a csillagokat és az égitesteket s ezek hatását az emberek életére és viselkedésére. Igyekeztek mind mélyebbre hatolni a matematika és a geometria rejtelmeibe, a számok titokzatos világába.
Mojsche fáradhatatlanul tanult, és biztosan érdekes volt figyelemmel követni a kisfiú meg a bölcs és tiszteletre méltó férfiak közti beszélgetést. Szülei mérhetetlenül büszkék voltak rá, de egyszer, amikor Schmuel az ismerőseik körében a fia tudásával szeretett volna dicsekedni, az akkor tizenegy éves Mojsche, nem tudni, miért, minden jelenlevő előtt azt kezdte bizonygatni apjának, hogy egy bizonyos, nagyon fontos kérdésben téved.
Az apa ezt úgy értelmezte, hogy fia tiszteletlen volt vele szemben, s felháborodásának a fia arcán csattanó pofon lett az eredménye. Mojschele annyira megsértődött, hogy összecsomagolt, és elhagyta a szülői házat. Szeretett tanítójánál, Nátán Adler rabbinál talált menedékre, de csakhamar ráébredt, hogy apjával fontos kérdésekről inkább nem kellene vitatkoznia. Csak mikor már felnőtt, s neki is voltak gyermekei, akkor értette meg, hogy a gyerek felülmúlhatja tudásban a szüleit, akiknek viszont ezt nehéz elfogadniuk.
Akkor és ott, a frankfurti Zsidó utcában, az aranysasos házban Schreiber apuka álmában sem gondolta volna, hogy okos, de akaratos fia egyszer majd a koronázóvárosnak, Pozsonynak lesz a főrabbija, bírája és messze földön is tisztelt tanítója. A kis céltudatos Mojsche szorgalmasan tanulmányozta tovább a Talmudot, de érdekelte a csillagászat, a mértan és a történelem is. Igyekezett egy napot sem mulasztani az iskolában. (…)
1775-ben Mojsche betöltötte a tizenharmadik életévét, és mint kortársait, őt is befogadta a felnőttek társadalma. Ennek az ünnepségnek, mely fontos állomás minden zsidó fiú életében, bár micvá a neve. Ettől a naptól fogva a fiút felnőttnek tartják, jogai, de kötelességei is vannak, és maga felel a tetteiért. A sábesz során a zsinagógában első alkalommal nyilvánosan, a rabbi és a közösség előtt felolvas egy részt a Tórából.
A zsidó közösségeket, gyülekezeteket a választott főrabbi vezeti. Ennek művelt, becsületes és igazságos embernek kell lennie. S Pozsonyban éppen ez a fontos tisztség nem volt már öt éve betöltve, miután Messulam Eger 1801-ben elhunyt. Azt illetően ugyanis, hogy ki kövesse őt főrabbiként, a zsidó tanács legokosabb tagjai sem tudtak megállapodni. Ezért a titkos választás mellett döntöttek. Minden tiszteletre méltó választó bedobott egy nagy fekete kalapba egy cédulát, rajta a jelölt nevével. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor a sok híres tudós és elismert rabbi közt az addig viszonylag ismeretlen, fiatal mattersdorfi rabbi, Mojsche Schreiber nevét húzták ki.
Amikor a sorsolás eredményének híre a győzteshez is eljutott, ő cseppet sem habozott, hanem nagy lelkesen bevonult Pozsonyba. Persze a kényelmes utazásról akkortájt csak álmodozhatott az ember. Az út göröngyös volt, sáros, és a lovak vontatta fekete-sárga postakocsival, fiákerrel vagy fogattal Mattersdorfból Pozsonyba pont egy teljes napig tartott az út. Félúton Mojsche találkozott egy pozsonyi hírnökkel, aki közölte vele, hogy az egyházközség némely tagja nem ért egyet a választás eredményével, ezért jobban teszi, ha visszafordul. Schreiber rabbit azonban nem lehetett lebeszélni, s folytatta útját, mígnem 1806. október 21-én megérkezett feleségével, Sárával együtt Pozsonyba.
Dušan Nágel rajzai