Látta egyszer a holló, hogy valami különös dolog úszik a vízen. Dobálták a hullámok nem messzi a parttól, mégsem sodródott kijjebb semmivel a tengeren.
Összegyűjtötte hát a holló a madarakat, és tanácskozott velük. Estefelé, a sok tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a különös valami nem lehet más, csak a tűz. Megparancsolta a holló a héjának, akinek akkor még igen hosszú csőre volt, hogy repüljön oda gyorsan, bátran csapjon le, és amennyit csak tud szerezni a tűzből, hozza el mind.
A héja oda is ért arra a helyre, ahol a tűz úszott a vízen. Megragadott belőle valamennyit, és szélsebesen repülni kezdett visszafelé. De hiába! Akármilyen gyorsan repült, a fele csőre közben leégett, azért olyan rövid ma is. A holló fogta a tüzet, és elrejtette a parti kavicsban meg a cédrusfában. Ezért van, hogy a tűz a mai napig mindenhol fellelhető a világon.
Indián mese
Havran si raz všimol, že na hladine vody sa vznáša čosi zvláštne. Pohadzovalo sa to na vlnách neďaleko brehu, no more to neunášalo bližšie k pobrežiu.
A tak havran zvolal vtáky a radil sa s nimi. Po dlhej porade sa podvečer dohodli, že to nemôže byť nič iné ako oheň. Havran rozkázal jastrabovi, ktorý mal vtedy ešte veľmi dlhý zobák, aby tam rýchlo zaletel, aby sa na to smelo vrhol a priniesol toľko ohňa, koľko bude môcť.
Jastrab doletel tam, kde na vode plával oheň. Všetok schmatol a ako vietor letel naspäť. Lenže márne! Akokoľvek rýchlo letel, polovica zobáka mu zhorela, a preto ho má teraz taký krátky. Havran zobral oheň a ukryl ho medzi pobrežné kamene a do cédra. A preto možno dodnes nájsť oheň všade na svete.
Indiánska rozprávka
Slovník/Szótár
havran – holló
hladina vody – a víz felszíne
breh, pobrežie – part
pohadzovalo sa – dobálózott
vlna – hullám
podvečer – estefelé
jastrab – héja
zobák – csőr
oheň – tűz
vrhol sa – rávetette magát
schmatol – megragadt
céder – cédrus
Fordította Szigeti Éva
Balázsy Géza rajza