Egyszer meghalt egy püspök, aki míg élt, a jobbágyait igen sanyargatta. Amikor meghalt, összejött a többi pap, imádkoztak fölötte, és szépen felöltöztetve koporsóstul a templom közepére tették. Eleinte papok virrasztottak mellette éjjelenkint, de mikor látták, hogy a püspök éjjel tizenkét órakor fölkel a koporsóból, elmegy egészen a templomgádorig, ott elesik, aztán fölkel, és a koporsóba nagy zuhanással visszafekszik, igen megijedtek, és kilopództak a templomból. De a történtekről senkinek nem szóltak semmit.
A papok aztán nem mertek többet a püspök mellett virrasztani. Hanem a diákok közül, akiket ingyen tartottak, megkértek hármat a virrasztásra, méghozzá olyanokat, akik nem tudták, mi a félsz.
Azokban a régi időkben, amikor ez történt, a templomban virrasztás alkalmával még a kártyázás is meg volt engedve. Sőt, hogy annál bátrabbak legyenek a diákok, ha talán a püspök ismét fölkelne, bort is szabad volt nekik iszogatni.
A püspök koporsóját hát beszegezték, s odarendelték a három diákot. A püspök, amint már mondtam, a templom közepén feküdt. Közel a templomgádorhoz volt egy asztal, azon volt a bor meg a kártya. Az egyik diák egyik oldalról ült az asztal mellett, a másik a másik oldalról, egy pedig, aki a legbátrabb volt, háttal ült a koporsónak.
Kártyáztak és ittak a diákok egészen tizenkét óráig. Tizenkét óra felé aztán az a diák, aki jobbról ült, hátranéz s látja, hogy a püspök koporsójának a födele felnyílt, és a püspök már emelkedik a koporsóból. Mivel egy kicsinyt tudta, mi a félsz, azt mondta a másik kettőnek, akik még nem vettek észre semmit:
– Csak játsszatok, amice, kimegyek szükségre, mindjárt jövök.
Evvel kiment, és sokáig nem jött vissza.
A másik diák, aki balról ült, az is hátranéz, hát látja, hogy a püspök már felült a koporsóban, és rájuk néz. Mivel tudta ez is egy kicsinyt, hogy mi a félsz, azt mondja annak, aki háttal ült a koporsónak:
– Amice, de soká jön a mi barátunk! Kimegyek, megnézem őt, várakozz csak egy keveset.
Ez is kiment, és nem jött vissza.
Az, aki a templomban maradt, egy darabig várakozik, de csak nem jön egyik barátja sem. Körülnéz a templomban, és látja, hogy a püspök már egyik lábával kihágott a koporsóból. De mivel ez nem tudta, hogy mi a félsz, azt mondja a püspöknek:
– Jó reggelt, szentséges püspök úr! Jöjjön kártyázni!
Azzal a püspök kiszáll a koporsóbul, odamegy a diákhoz, leül az asztal mellé, és azt mondja:
– Jól van, kártyázzunk hármat. Ha mind a háromszor én nyerek, az enyém leszel.
Ami annyit tesz, hogy a püspök sok gonosz cselekedete miatt, amiket a szegény jobbágyokon elkövetett, elkárhozott; és amikor azt mondta, hogy az enyém leszel, úgy értette, hogy az ördögé.
Aztán azt mondta a püspök:
– Ha pedig te nyersz, minden játszás után egy zsák pénzt kapsz.
– Jól van, kártyázzunk! – mondta a diák.
Kártyáznak, kártyáznak, hát az első játékot megnyerte a diák. Mindjárt megnyílt a templom boltozatja, és az ördög egy zsák pénzt leöntött a templomba. Másodszor a püspök osztott, de a diák megint nyert. Akkor már haragosabb képet vágott a püspök. Megnyílt a templom boltozatja, és az ördög a második zsák pénzt is leöntötte. Harmadszor is játszanak, megint megnyerte a diák, de mivel látta, hogy a püspök föl akar kelni, és haragjában talán másra is vetemedik, hamarabb fölkelt ő. A templomgádor ajtaja nyitva volt, beugrott oda. Fogta a csöngettyűt, és elkezdett a nagy oltár előtt csöngetni. Utánairamlott ugyan a püspök, de amint a templomgádornál beljebb akart menni, elesett, mert oda az elkárhozottak nem juthatnak be. Aztán fölkelt, befeküdt a koporsóba, a födél rácsapódott, a harmadik zsák pénz pedig nagy zörgéssel a többire zuhant.
Mit csináljon a diák?! Összekotorta a pénzt, és egész reggelig ott maradt a templomban. Reggel zörget a két pajtása meg a többi pap, hogy eressze be őket. A diák beeresztette őket, de amikor a két barátja azt akarta, hogy osztozzon meg velük a pénzen, azt mondta nekik:
– Mért nem maradtatok ti is reggelig a templomban, és minek tettetek engem lóvá! Most már nem kaptok semmit.
Így a három zsák pénz a diáké maradt, a papok pedig eltemették a püspököt.
Csallóközi mese Ipolyi Arnold nyomán
Balázsy Géza rajza